<p>Többen azt állítják, hogy a kormánykoalícióból egyedül az SaS érti pontosan, miről is szól az európai mentőcsomag, éppen ezért teljesen igazuk van, amikor elutasítják. Ugyanígy érvelnek akkor is, amikor azt állítják, az SaS-nek szíve joga nem megszavazni az egész mentőövet, hiszen az nem volt része sem a koalíciós szerződésnek, sem a kormányprogramnak.</p>
Pozsonyi Don Quijote
Az SaS-t többnyire olyan politikusok alkotják, akik korábban vállalkozók voltak. A piacon kellett megvívniuk harcukat a gazdasági konkurenciával, s nem számíthattak önmagukon kívül senkire sem. Nem privatizáltak, nem voltak exkommunista családtagok, nem használták ki a rendszert. Gondolkodásmódjuk egyszerű és tiszta. Állj meg a saját lábadon, s ha erre nem vagy képes, sodorjon el az ár, megérdemled. Morálisan talán igazuk van, amikor arról beszélnek, nem lehet Szlovákiát arra kötelezni, hogy olyan európai államok hibás döntéseiért vállalja akár csak az anyagi felelősséget, amelyek jobban állnak, mint mi. Abban is, amikor azt mondják, mi az elmúlt húsz évben a gazdasági és politikai transzformációs folyamatok során már megszenvedtük a magunkét, nem jogos azt kérni tőlünk, hogy mások hibás döntéseiért újra mi vállaljuk a felelősséget.
Ám a probléma sajnos az, hogy amikor beléptünk az Európai Unióba és később az euróövezetbe, az egyezségben az volt, hogy jóban-rosszban. Pontosabban: a jóban szépen körül volt írva, a problémákról viszont nem nagyon volt szó. Az euró atyjai nem számoltak azzal, hogy egyszer valaki ki akar lépni, esetleg valakit ki kell rúgni, ezért hiányoznak erre a mechanizmusok. Ezért a sok kapkodás. És mivel az egész rendszer már összenőtt, valószínűsíthető, hogy Görögország leválása esetén az európai pénzügyi rendszer nem bírná ki. Ez persze nem biztos, de senki sem akar kockáztatni. Igen, talán nekünk fájhat az egész leginkább, mert valóban, miért kell a nálunk gazdagabbak murijának számláját állni? De hogy visszatérjünk az esetleges hazai következményekhez: ha Sulíkék nem szavazzák meg a tervezetet, tuti bukni fog a kormány, és legkorábban őket fogják kiebrudalni az akolból, s egy ideig nem is áll szóba velük senki. Hogy ezután pontosan mi történik, hogy valamelyik koalíciós partner összeáll a Smerrel, vagy esetleg előrehozott választásoknak futnak neki, ma még senki sem tudja pontosan.
Ám Sulíkék büszkék lehetnek magukra, hogy nem sározták be a kezüket, legfeljebb csak Robert Ficót segítették hatalomra. Mert azzal mégsem számolhatnak komolyan, hogy Don Quijoteként egyedül szembeszállhat az európai többséggel. A maradék koalíciós partnerek és a Smer számára is sokkal fontosabb az ország külső megítélése, az európai bizalom, mint Richard Sulík és az SaS.
Ezért ha túl makacsok lesznek, még a végén lecserélik őket, és akkor már valóban csak a partvonal széléről kiabálhatnak, hogy igazságtalan a rendszer. És ne legyünk naivak, nem ez az az ügy, melyben az SaS elvesztené az arcát. A politika nem a moralizálás műfaja.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.