Őszinteségi roham az IMF-ben

A jelentés önmagában nem lenne különös, hisz az IMF-nek hivatalból kötelessége hasonló értékeléseket készíteni, csakhogy ez esetben az 50 oldalas dokumentumot átható szkepticizmus és őszinte önkritika politikailag kellemetlen igazságokkal szembesítheti a válságmenedzselésben részt vevő trojka másik két tagját, az Európai Központi Bankot (EKB) és az Európai Uniót, de rosszul jöhet sok uniós tagállam vezetésének is (röviden, a hivatalból optimistáknak). Különösen igaz lehet ez a cech legnagyobb részét álló és szeptemberben parlamenti választások elé néző, Németországot vezető Merkel-kormány esetében.

A jelentés szárazan konstatálja, hogy a mentőakciók céljait többnyire nem sikerült elérni. A piacok bizalma nem állt vissza, a görög bankrendszer megrogyott és elvesztette a betétek 30%-át, a gazdaság a vártnál jóval mélyebb és hosszabb recesszióba süllyedt, kivételesen magas a munkanélküliség, és nem tért vissza a növekedés. Az adósságpálya becslésénél folyamatosan alulértékelték az államadósság várható szintjét, azt folyton felfelé kellett módosítani, és nem kis tételekkel. Ez tovább rontotta a bankok helyzetét. Eltúlzottak voltak az ígért privatizációs programtól várt bevételek is, hasonlóan jókora csalódást jelentettek a kiábrándítóan lassan haladó strukturális reformok, a mintegy 30%-os versenyképességi hátrányon alig sikerült faragni. Ami a legfontosabb, nem sikerült elkerülni a részleges államcsődöt. Ez magának az IMF-nek is kínos, mert elvileg a Görögországnak nyújtott hitelkeretnél feltétel lett volna a nagy valószínűséggel fenntartható adósságszint, de kivételt tettek. Ráadásul az államadósság egy részének 2012-es elengedése – ha nincs is explicite kimondva – azt is jelenti, azoknak lehetett igazuk, akik már 2010-ben hagyták volna csődbe menni az athéni kormányt (egy rendezett államcsőd és adósságátalakítás formájában). Ehhez képest csekély vigasz az „eredmények” sovány listája, köztük az a tény, hogy Hellász megtartotta az eurót, komolyan csökkent az államháztartási hiány és sikerült korlátok közé szorítani a külföldre továbbgyűrűző negatív hatásokat.

A jelentést olvasva, annak logikájából kiindulva a jövő is problémás, mert aligha juthatunk más következtetésre, mint hogy a görög adósságpálya továbbra is fenntarthatatlan, az országba pumpált százmilliárdok dacára újabb adósságelengedésre lesz szükség, s ez már a hitelező államokat, köztük Szlovákiát fogja érinteni. Persze szigorúan a német választások után.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója