Nem úri huncutság

A parlamenti többség nem kíván kormányváltást, CT-tenderek ide vagy oda, a Smer támogatottsága nem csökken. Bekövetkezett az az állapot, amikor a szimbolikus és populista politizálás felülírja azt az egyszerű képletet, hogy a közbeszerzésből lenyúlt pénzek ott fognak hiányozni, ahol az a választókat közvetlenül érinti. A világon jobb példa, mint az ingyenes vonatközlekedés, nem is lehetne, de az nem verte ki a biztosítékot. A biztosítékot a CT-tender verte ki – no nem a társadalomban, az ellenzéknél. Ha a biztosítékot a társadalomban verte volna ki, akkor most tízezrek tüntetnének a parlament előtt. Nem tüntetnek. A politika úri huncutság, mondják sokan, s még azzal is egyetértenek, hogy minden garnitúra lop, mindegy, melyik van hatalmon. A politika messzire került az emberektől. Leegyszerűsödött a jelszavak és ígéretek szintjére, s kívülről úgy néz ki, mint a Tanú című film utolsó percében a börtönőr szemében az elmaradt kivégzés: egy brancs maguk, ne is tagadja.  Pedig nem. A politika nem úri huncutság. A politika nem lopás. A politika nem azt jelenti, ki mennyit tud elvenni a közösből. A politika– s tessék a kommentátort naiv hülyének tartani – közszolgálat. Járhat érte jó bér, magas társadalmi presztízs. Járhat érte limuzin, titkárnő, bőrfotel, drága konyak, különgép, esetenként rendkívüli eljárás, mindez éppen azért, hogy a politikus éjt nappallá téve azon dolgozzon, hogy a rábízott terület, szegmens, társadalmi probléma a lehető legjobb szabályozást, vagy éppen szabályozásnélküliséget kapja. Az ellenzék egyik politikai módszere a bizalmatlansági indítvány. Akár egy-egy kormánytaggal, akár az egész kormánnyal szemben. Használja is jócskán, de használta a jelen kormánypárt is ellenzéki éveiben. Az azért mégiscsak tragikomikus, hogy szombaton, a vezető televíziós híradások után indul a cécó, de az internet világában ennek már nincs akkora jelentősége. A bizalmatlansági indítvány parlamenti vitát eredményez, ki-ki elmondhatja a magáét, a választó meg talán megért valamit az egészből.  Robert Fico marad, és amíg Fico nem dönt másképp, marad Pavol Paška is. Az ellenzék ezúttal nem elégedett meg a vezéráldozattal, kevés volt a miniszter és a parlamenti alelnök visszahívása. De hogy az a visszahívás olyan gyors volt és úgy történt, ahogy, pontosan jelzi: a Smer vezetése is megértette, hogy átléptek egy határt. A kérdés most már csak az, hogy a szavazatmaximálás okán a kormányfő képese legalább elgondolkodni Paška házelnök eltávolításán, vagy úgy gondolja, a helyhatósági választásokon elért siker esetleg felülírja a botrányos tendert és következményeit, és szépen minden mehet tovább.  A Gorilla nem torkollott forradalmi ellenállásba. A CT-tender sem fog. „A bajok lerakódnak az emberben, mint csontokban a mész.” A verssor a politikára is érvényes. Már csak az a kérdés, hogy a lerakódott bajok a jelen kormányzatot száműzik-e idővel, vagy a rendszer egészét. Sajnos már itt tartunk.