Nem, miniszter úr!

A nyolcvanas évek elején született szatirikus vígjátéksorozat egy miniszter küzdelmét mutatja be a mindennapi, gyakorlati problémákkal, miközben a legnagyobb akadályokat nem is politikai ellenfelei, hanem a tulajdon beosztottai gördítik elé. Azok a bürokraták, akik történetesen évtizedek óta ugyanazt teszik, a tárcavezető személyétől függetlenül. Robert Kaliňák belügyminiszter a sorozat főhőséhez nagyon hasonló érzéseket élhet át csaknem két éve: a belügyminisztérium az ESO államigazgatási reform kapcsán megpróbálja megkurtítani a többi tárca személyi állományát, ám azok erőteljesen ellenálltak. Idővel pedig Kaliňák számára egyszerűen nem maradt olyan vívmány, amelyet sikerként tudna eladni a nyilvánosságnak és a sajtónak. Az ESO a kormány beharangozott megtakarítási-kiadáscsökkentő intézkedéseinek leghangsúlyosabb részét képezte. A szerteágazó reformtervezet (amelyet sok pontjában a biztonság kedvéért egyáltalán nem is részleteztek) az előzetes ígéretek alapján mintegy 700 millió eurós megtakarítást eredményezett volna az államnak. Szépen csengő összeg, de biztosak lehetünk benne, hogy a kormánytagok szájából már nem fogjuk hallani. Kaliňák tavaly szeptemberben az „első fázis” végét jelentette be, állítása szerint 220 millió eurós (más adatok szerint 158 milliós) megtakarítást jelentettek az intézkedések. Újabb egy év elteltével a második fázis lezárását helyezte kilátásba. Az összeg azért bizonytalan, mert már akkor sem lehetett tudni, hogy valójában mennyit spórol az állam a speciális hivatalok bezárásával és milyen átszervezések történtek az egyes tárcákon belül. Múlt héten a belügyminiszter az év egyik legmulatságosabb interjúját adta az Aktuálne hírportálnak. Kaliňák egyetlen konkrét intézkedést és területet sem tudott megnevezni, amelyben előrelépés történt az elmúlt tizenkét hónapban, ehelyett meg nem nevezett minisztériumokat és bürokratákat hibáztatott. Hiányoznak a sikertörténetek és a világos, jövőbeni intézkedések. Csak azt tudni, mi az, ami az ESO keretében nem valósult meg: az állami alkalmazottak bérének kiegyenlítése és a központosított ügyfélszolgálat kiépítése. Eközben kiderült, hogy a miniszter rengeteg olyan fölösleges részlegre talált az egyes tárcáknál, amelyek semmi mással nem foglalkoznak, csak céltalan jelentések írásával. Felszámolásuk viszont lehetetlen és sok esetben személyeskedésnek veszik a kritikát. „Vannak bizonyos határok, amelyeket nem tudok átlépni” – jelentette ki a belügyminiszter. Bizonyos szinten még igaza is van, mert amióta állami bürokrácia létezik, bombasztikus és gyors intézkedésekkel nem lehetett leépíteni, a rendszer eteti önmagát. Viszont aligha fogjuk megtudni, hogy a Fico-kormány valóban próbálkozik-e, vagy csak olcsó kifogásokat keres a sikertelenségre.