Ne nézzen (úgy) rá

Következő ugyanis a helyzet: ha az embert érdekli a politika, jó esetben utánaolvas. Ha netán választani is készül, megismerkedik egy-egy párt programjával. Ha viszont egyikhez sincs kedve, nincs rá ideje, az óriásplakátok áldozata lesz. Ezek a megareklámok, nemzetközi szóval billboardok ugyanis képesek arra, hogy gondolatainkat irányítsák, anélkül, hogy tudatában lennénk. Magyarán: elég őket észrevenni, máris a hatásuk alá kerülünk. A reklámipar a lélektani kutatások eredményeivel dolgozik. Vannak olyan alapszabályok, amelyek garantálják a sikert. Ilyen például, hogy gyerekek, állatok és csinos nők fényképével bármit el lehet adni. Az meg már csak a megrendelő dolga, milyen oltári baromságokat írat a plakátra, a köztudatba mindenképpen bekerül. Választások előtt a poltikai hirdetések ellepik a városokat, mint sajtot a penész. Elég egy jól megválasztott kép, egy jelmondat, a siker majdnem biztos. Modrá je dobrá. Sme slováci, volíme SNS...

Néhány évvel ezelőtt barátaimmal Franciaországban utazgattam, suhantak a piros Fabia ablakai mögött a szűk ablakú, nyitott spalettás házak, a több ezer hektáros napraforgótáblák, meg persze a tehenek, a rengeteg francia tehén. Valami viszont nagyon furcsa volt. Nem láttunk óriásplakátokat. Veszi az ember a kanyarokat a Dordogne folyó völgyében, Périgord kiterjedt erdőségei közt, és mély megrendüléssel tapasztalja, hogy vannak a Földön országok, amelyek nem hajlandóak természeti kincseikből reklámfelületet csinálni. Nem tudom, vidéken hogy, de Párizsban törvény szabályozza az óriásplakátok maximális méretét és mennyiségét (a városba futó bekötőutak mentén is).

A plakátragasztgatást a kommunikáció legitim módjának tartom. Találni nagyon ötletes darabokat, amelyekre tényleg öröm ránézni. De valaki igazán gátat szabhatna ennek az egész folyamatnak, mert Pozsonyban például ott tartunk, hogy nem látni a billboardoktól a várost. Lassan oda jutunk, hogy a koporsókat is reklámok fogják borítani (belülről is). Legyen egy általánosan érvényes szabvány, mondjuk az A3-as formátum, aki akarja, megnézi, aki nem, az elfordul. Az óriásplakát viszont nem hagyja meg ezt a választási lehetőséget: olyan nincs, hogy nem olvassuk el, mivel szinte rá sem kell néznünk, már dolgozik is agyunkban az idegen anyag, nem tudjuk ignorálni. Pedig valahogy meg kellene akadályozni, hogy a környezetünkhöz hasonlóan az agyunkból is reklámfelületet csináljanak.