Most végződik a tánc

Így akár örülhetnénk is, hogy pont került a „közéletet feleslegesen traumatizáló” (ezt Robert Fico mondta, és ezúttal volt némi igaza) ügy végére. De egyelőre úgy fest, csak a smeresek örülhetnek, nekik már van főügyészük. Is.

Az, hogy Jaromír Čižnár Robert Fico osztálytársa volt, nem jelent többet egy múltbéli, megváltoztathatatlan ténynél, így felesleges ennek a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Ugyanígy nem kell kígyót-békát kiabálni rá, amíg nem tett semmit, pusztán amiatt, mert a Smer jelöltjeként került a tisztségbe. Čentéš meg amaz pártok jelöltje volt.

Amíg az Alkotmányban az áll, hogy a főügyészt a parlament választja – és például nem az ügyészek, maguk közül –, addig az ezen a poszton álló ember mindenkor politikai jelölt lesz. Ezek mondvacsinált problémák, és zavaros körülmény ezek nélkül is van épp elég, amelyekért az előző, Iveta Radičová vezette kormánykoalíció éppen annyira marasztalható el, mint a Smer, amely – a köztársasági elnök és az alkotmánybíróság elnökének némi rásegítésével – csak élt a számára tálcán kínált lehetőséggel. Ne felejtsük el, hogy a 2010-es választások után ellenzékbe került Smer próbálta indítványozni, hogy a főügyészt széleskörű konszenzussal válasszák meg, de a jobboldali koalíció akkor ezt elutasította. Bár sokszor írtunk már e hasábokon a főügyészválasztás kérdéséről, az olvasó talán már kívülről fújja, de a pontosság kedvéért elevenítsük fel a hosszú menetelést, amely idáig vezetett.

Dobroslav Trnka mandátuma 2011. február 2-án járt le. Ezt az információt már 2004 februárjában, kinevezése idején lehetett tudni, így bármelyik politikai alakulatnak kellő ideje lett volna a felkészülésre. A Radičová-kormány csak 2010- ben háromszor futott neki a főügyészválasztásnak, olyan sikertelenül, hogy egyszer majdnem Trnka lett megválasztva, akinek aztán mégiscsak lejárt a mandátuma. De még azt követően is volt egy sikertelen szavazás, mire aztán végre sikerült megválasztani Jozef Čentéšt, akit azonban Ivan Gašparovič csak nem akart kinevezni, ezért Čentéš az Alkotmánybírósághoz fordult. Ám onnan csak dodonai szavak jöttek, amelyeket Gašparovič úgy értelmezett, hogy nem kell őt kineveznie. A Smer erre vérszemet kapott, saját jelöltet állított, és megválasztotta. Mert képes volt rá. A kedves olvasó bizonyosan nem olvasná ezeket a sorokat, ha ugyanezt 2010. november 3-án az előző kabinet teszi meg, amelynek erre szintén lehetősége volt.

Čižnár megválasztása alkotmányossági kérdéseket is felvet, jelesül, hogy mi történik akkor, ha Čentéš külföldön jogorvoslatot talál, és európai fórumon mondják ki, hogy sérültek a jogai, az elnöknek ki kellett volna őt nevezni. Akkor aztán tényleg két főügyész lesz... Addig is a Smer – látszólag – egy újabb pozíciót biztosított be, hacsak Čižnár nem embereli meg magát, és elfelejti, hogy ki juttatta a gusztustalan, műgránit-borítású épületbe. Addig is Petőfi Sándorral mondhatjuk: „Volt egy ember, nagybajúszos./Mit csinált?” Majd meglátjuk.