Mire gerjed a világ?

A G7 tehetetlen a szíriai kérdésben, s igazából csak az oroszoknak van konkrét elképzelésük – maradjon minden a régiben. A szunnita szellem (Szíriában a többség) kiszabadult a palackból. Úgy tűnik, a nyugati világ szeretné a legjobban azt, amit Putyin mond, de már nem tartja lehetségesnek a szír status quót, ami az irányítása alatt jött létre még a 20. században. A világgazdaság szemszögéből nézve ugyancsak megkopott a G8 ereje. De még inkább a G20-é, hiszen a feltörekvő országok további gazdasági növekedés helyett saját középosztályukkal kénytelenek foglalkozni. Oroszország és Törökország után már Brazíliában is milliós tüntetések vannak, Kínában pedig pénzügyi pánik. Mindez több mint figyelemreméltó, és igazat ad azoknak az elemzőknek, akik szerint akkor lehet világot hódítani, ha odahaza konszenzus van a politikai életben. Nem véletlen, hogy Obama amerikai elnök nem akar belebonyolódni a szíriai háborúba – az amerikai társadalom ellenzi, Obamát pedig leköti a teljesen polarizált amerikai belpolitika. A G8-as csúcson született legfontosabb egyezség az adóelkerülés elleni harc. A multik ezentúl kötelesek felmutatni a máshol befizetett adót. Ám az igazi csúcsra járatás az USA és az EU között a transzatlanti kereskedelmi egyezmény (TTIP), amit ezeken a hasábokon már korábban új Marshall-tervnek neveztünk. Az Európai Unió hihetetlenül gyorsan leküzdötte a belső ellenállást a kérdéssel kapcsolatban, és megadta az Európa Bizottságnak a megfelelő mandátumot a tárgyalásokhoz Washingtonnal. Ez jól mutatja, hogy az EU-ban könnyen lehet konszenzusra jutni, amikor olyan kérdésről van szó, amiben Brüsszel kompetens – a kereskedelem ilyen. Persze segítenek a nagy számok. A német Bertelsmann Alapítvány elemzése 1,5%-os gazdasági növekedést és munkahelyek százezreit jósolja az egyezménynek köszönhetően – ki tudna ennek ellenállni? Ellenzők azonban mindenhol vannak: a franciák a kultúrát féltik, az amerikaiak a pénzügyi szolgáltatásokat, a németek meg a genetikailag módosított kajától félnek. Hogy lesz-e a feltörekvő országokhoz hasonló tiltakozási hullám ezek miatt a kérdések miatt? Valószínűleg nem, de ki számított ekkora felgerjedésre Törökországban vagy Brazíliában? Ankara, Moszkva, sőt Budapest és Pozsony a saját hatalmát is féltheti ezektől a folyamatoktól és (éppen ezért) konspirációt láthat mögöttük. Az egyezmény igazi ellenzője azonban Kína és Oroszország. Az orosz sajtó máris „gazdasági NATO-nak” nevezi, nem véletlenül. Az oroszok a mai napig a NATO-ra izgulnak.