Milyen stabilitás?

Procházkánál még találhatunk némi racionális (nem morális) magyarázatot e kétségbeesett lépés megértésére: a gyatra választási eredmény után Procházka megértette, végleg lemondhat a jobboldalt vezető politikus szerepéről, sőt a nagyszabású politikai karrierről, s így megragadja az utolsó lehetőséget, ami megadatott neki. Bugárék esetében azonban, bármennyire szeretnénk, egyszerűen nem találunk észszerű magyarázatot a Smerrel és az SNS-szel készülő frigy exkuzálására. Főként azután, hogy még pénteken azt hallottuk a Hídtól, jobboldali kormány létrehozására törekszik, s Ficóval nem is tárgyal. Ennek az elvi döntésnek a komplett megtagadásához elég volt az SNS pálfordulása, amely bejelentette, vagy Smer, vagy hivatalnokkormány. Kérdés, hogy ezekben a hektikus napokban, amikor szinte mindegyik párt megcáfolta már korábbi állítását, miért éppen Danko kijelentése jelentette a fordulópontot Bugáréknál. 

A Híd hivatalos érvelése szerint a legfontosabb a stabilitás megteremtése és az előrehozott választások megakadályozása, mert azok a szélsőségesek további erősödését hoznák. Vajon komolyan gondolja Bugár és csapata, hogy egy Smer–SNS–Híd–Sieť formáció lehet Szlovákia stabilitásának záloga? Talán a kormányzati posztokra és egyéb állami tisztségekbe beültetett pártkatonák szempontjából, ám a társadalmi viszonyok stabilizálása szempontjából aligha. Sőt! A mindennemű politikai elvárással és minden korábbi kijelentéssel homlokegyenest ellentétes kormánykoalíció csak tovább növelheti az emberek frusztráltságát és kiábrándultságát a politikából, s az, amitől Bugárék egy előrehozott választások esetében félnek, kamatostul zúdulhat ránk négy év múlva. Nyilvánvaló, hogy a szavazók többsége Fico ellen szavazott két hete, hogyan akarjuk hát lenyomni a torkukon a harmadik Smer-kormány „stabilitását”? Az az elgondolás, hogy majd a Híd meg a Sieť kultiválja Ficóékat, merő ábránd. A Smer ugyanis maga a korrupció, irreális azt várni, hogy majd holmi koalíciós szerződés önmaga megtagadására kényszeríti. Már csak azért sem, mert egy komolyabb korrupcióellenes fellépés a Smer legbefolyásosabb mecénásait, sőt, bizonyára némely magas rangú politikusát személyesen érintené. A kisebbségi ügyek–SNS-párosról pedig ne is beszéljünk. Nyilvánvaló, hogy egy Smer–SNS–Híd–Sieť-koalíció a társadalom, és kiváltképp a magyar kisebbség számára fontos ügyekben a legjobb esetben stagnálást, de sokkal valószínűbb, hogy visszaesést hozna. Nehezen elképzelhető, hogy Bugáréknak olyan engedményeket sikerülne kicsikarniuk a magyar közösség javára, amelyek feledtetik a Smerrel, de főként az SNS-szel való közösködés traumáját. Bugárék magatartásából hiányzik a racionalitás, és ilyenkor jönnek a kérdések: vajon mi vagy ki készteti a pártot mégis erre az önromboló lépésre? Amíg ezt Bugárék hitelesen meg nem válaszolják, olyan spekulációkra adnak okot, amelyeket nehéz kimagyarázni.