Mikor lehet itt sztrájk?

Ha belegondolunk, nincs igazán jó időpont. A parlamenti ciklusok négyévesek, és a ciklusokon belül vannak olyan szakaszok, legalább három, amelyek komolyan befolyásolják a politikai napirendet. Az első a választások utáni mézeshetek időszaka, az „első száz nap”. A kormány éppen csak felveszi a ritmust, ezért ildomos egy kis időt és teret adni neki, hogy hozzálásson tervei megvalósításához. Aki ilyenkor kezdene valami miatt tiltakozni, azonnal megkapná: egy kis türelem és megértés jár a kormánynak.
 A következő időszak a ciklus dereka, nagyjából a középső két év. Bár az ún. állandó kampány miatt egyre kisebb a különbség a ciklus végi kampány és a közepén zajló érdemi munka között, azért megvannak e szakasznak a maga sajátosságai. Ekkor a kormány nem találhat kifogást arra, hogy miért ne lehetne kritizálni. Ekkor azonban az a baj, hogy a választások még túl messze vannak, és a mindenkori kormány dönthet úgy, hogy megpróbálja átvészelni a vihart, hogy aztán a választásokig újra feltornázza a támogatottságát. Ez pedig sokat ront a tiltakozók alkupozícióján, hiszen miközben ők rendszerint nagyot kockázatnak a megmozdulásaikkal, a kormány látszólag nincs közvetlen nyomás alatt.
 A ciklus végén lévő kampányidőszak a harmadik szakasz. Ilyenkor minden párt igyekszik a választók kedvében járni. Valahogy ekkor adják át az összes új beruházást, gőzerővel íródnak a programok, találnak motivációt és ambíciót mindenféle jelöltek. Ha ilyenkor kezdődik egy sztrájk, tiltakozás, az a kormány számára nagyon kellemetlen, hiszen a választói magatartást is befolyásolhatja egy rosszul kezelt ügy. A fent említett allergiás reakció talán ebből jön: a kormányok ilyenkor azt szokták kérdezni a tiltakozóktól, hogy hol voltak eddig, miért nem jelezték, ha gondjuk van. És utána rendszerint azzal is megvádolják őket, hogy valakik politikai érdekei alapján cselekszenek, ami persze sokszor igaz is lehet.Ezzel pedig a tiltakozók kelepcébe esnek: az elején nem ildomos, a közepén nem hatásos, a végén nem pártatlan a megmozdulásuk. Nem véletlen, hogy ilyen helyzetben sokan választják a kormányzati ciklus végét, azaz a kampányt, mert ilyenkor nehezedik a legnagyobb nyomás a kormányra. Egy olyan erős egypárti kormány, mint a Smer, nem csodálkozhat azon, ha pont ezen a kellemetlen ponton találja magát szemben egy vagy több erős tiltakozó megmozdulással. De annyival elintézni a dolgot, már az időzítésből is látszik, hogy politikai manipulációról van szó, nem fair dolog.