Meddig harcol Líbia?

A venezuelai rendszer elég stabilnak tűnik, ott pár évig még kényelmesen meghúzhatta volna magát a sivatagi róka. Ám úgy tűnik, Kadhafi nem adja fel olyan könnyen, és a hozzá hűséges erők is valamelyest összeszedték magukat, hiszen egyre komolyabb harcokról számol be a nemzetközi sajtó. Itt már valóban tankokkal lövik egymást, s a kormányerők nap mint nap repülőket és harci helikoptereket is bevetnek.

Az arab forradalmak közül ez az első és egyetlen, mely komoly emberáldozatokat követel, s egyelőre nemcsak azt nem lehet eldönteni, mikor ér véget, hanem azt sem, külső beavatkozás nélkül sikerül-e egyáltalán legyőzni Kadhafit.

Bár az ország területén már ilyen-olyan európai katonai elitalakulatok tevékenykednek, egyelőre egyetlen nyugati ország, de a NATO sem akar hivatalosan beavatkozni. Ez annak is tulajdonítható, hogy a nyugati demokráciák egy része már kiegyezni látszott Kadhafi rezsimjével az elmúlt pár évben, hiszen egymás után bújtak be az ezredes sátrába tárgyalni. Líbia valahol félúton található az olyan, nyersanyag miatt stratégiailag fontos ország, mint Irak, és a mondjuk senkit sem érdeklő Tunézia között. Ide nem fog bevonulni kétszázezer amerikai katona, az biztos, de az is valószínű, hogy nem hagyják teljesen magára az országot, hogy teljesen halomra lőjék egymást a felek. Brüsszelben, Londonban és Washingtonban most minden valószínűség szerint azon morfondíroznak, hogyan lehetne az egész felfordulásnak a lehető legelegánsabban véget vetni úgy, hogy sokba se kerüljön, de a befolyásuk is növekedjen a régióban. És közben még itt van Kína és Oroszország, és a többi arab állam. Az első még nem akar határain kívül katonai mozdulatokat végrehajtani, a második már nem nagyon tud, az Arab Liga pedig sosem harcolt. De mindhárman nagyon mérgesek lennének, ha valaki nélkülük akarná megoldani a problémát Tripoliban.

Nagy András