Már becsengetne a miniszter

Többször egyeztetett erről a válságstábbal, amely hétfőn behatóan foglalkozott az oktatásügyi tárca vezetőjének javaslataival. Igor Matovič sokáig azt hajtogatta, hogy az idei tanévnek végképp befellegzett, mert szerinte sok a kockázata a felfüggesztett tanév május végére remélt folytatásának. A kedvező hazai járványügyi helyzet azonban alighanem őt is gondolkodóba ejtette.

Legutóbb akkor engedett makacs álláspontjából, amikor fokozatosan beleegyezett a gazdasági vérkeringés, nem mellékesen a napról napra súlyosabb megélhetési gondokkal szembesülő kisvállalkozók és különféle szolgáltatók tevékenységének újraindításába.

Egy ideig érthető volt, hogy a döntéshozók az egészségügyi szempontokat, a koronavírus burjánzásának megfékezését tartották mindennél fontosabbnak. Aztán a kormányfő is tudatosította, mennyire fontos a nemzetgazdaság zuhanásának megállítása is. Most már a szakértőktől várja a választ, vajon eljött-e az ideje nyitni az oktatásügyi intézmények egy részében. Ugyanis a jelenlegi állapotok ezen a téren egyre tarthatatlanabbak.

Két hónapja az iskolák bezárását követően sok helyen beindították a távoktatást, amely digitális térbe kényszerítette a pedagógusokat, a diákokat, de a szüleiket is.

Mindannyian igyekeznek megfelelni a váratlan kihívásoknak. Nem minden tanító tudott azonnal megbirkózni az új módszerrel, viszont a legtöbbjük mára már otthonosabban mozog ebben az elektronikus tartományban.

Hivatásszeretetből jelesre vizsgáztak közülük azok, akik szintén lelkiismeretesen látják el feladataikat, pedig az önkormányzatok ideiglenesen csökkentették a bérüket.

Nem egyszerűek a hétköznapok sok családban sem. Főleg az ovisok, illetve az első négy évfolyamban tanulók szülei közül legtöbbször az édesanya ideiglenesen nem jár munkába és a családtag gondozásáért segélyt veszi igénybe, ami a keresetükhöz képest kisebb összeg.

Mások a munkahelyükről hazatérve mozgósítják maradék energiájukat, és a nagyszülők nappali felügyeletére bízott gyermekeikkel az online foglalkozásokon kijelölt tanagyag közös átismétlésével foglalatoskodnak. Esetleg a hosszas, állandó otthoni létbe beleunt csemetéjét kellene fáradtan felvidítani.

Nyilvánvalóan értékes, habár a hagyományos oktatást csak részben pótolja ez a digitális kapcsolattartás a pedagógusok és a növendékeik között.

Ám aránylag sok diák ma még nem jut fel a világhálóra. Leginkább azért, mert szüleik jelenlegi anyagi helyzete nem engedi meg a legolcsóbb kütyük üzemben tartását. Ők egyre jobban lemaradnak jobb körülmények között élő társaiktól. Megsegítésükre fontolgatja a miniszter a nyári, önkéntes iskolák megszervezését, de döntés még erről sem született.

Remélhetően a szakértők szerint is ideje lépni, dönteni oktatásügyben is. A márciusban kihirdetett hazai egészségügyi vészhelyzet óta minden pedagógiai aktivitás, kreatív megoldás fontos. De rövid távon sem elegendő.

A legfőbb ideje tudatosítani, hogy a fiatal nemzedék nevelése az egyik legfontosabb társadalmi, jövőnket megalapozó feladat, amiről semmilyen körülmények között sem szabad megfeledkezni. Tanulásuk, művelődésük, boldogulásuk szempontjából termékeny évei nem válhatnak értelmetlen időpocsékolássá.

Természetesen minden növendék, pedagógus és más alkalmazott egészsége a legfontosabb, de az sem mindegy, miként töltik az elkövetkező heteket.

A tanév részleges folytatásának elrendelése alapos megfontolást, körültekintő óvintézkedéseket igényel a illetésektől, aztán az önkormányzatoktól, amelyeknek várhatóan az érintett szülőkkel együtt döntő szavuk lesz a kapunyitásban.

Nem egyszerű a döntés, de az indokolatlan tétovázás, az állandó halasztgatás a legrosszabb alternatíva.