Kulturális veszteségeink XII.

Nyilván most szálltak le a vonatról és el vannak veszve, gondoltam, amikor megakadályoztam, hogy az Oktogon irányába szálljanak fel a Combinóra. Gyertek velem, ugyanoda megyünk, mondtam, mire ők nyolcan–tízen gyorsan továbbadták egymásnak, hogy a néni is a Szigetre megy, kövessük.

A tömött járműben csak állóhely jutott nekik, de így is vidáman nézelődtek, amíg átmentünk a Margit hídon. Hoppá, ott a sziget, szálljunk le! – kiáltotta egy szőke lány, mire mondtam, hogy nyugi, ez is jó hely, de ez a Margit-sziget, mi még megyünk egy megállót, aztán felszállunk egy síneken közlekedő szerelvényre, a HÉV-re.

Egy fickó megkérdezte a szőke lányt, honnan jöttek. Megmondta. Erre az illető Fuck Slovakia! – kiáltásban tört ki, és folytatta, kézzel-lábbal mutogatva hozzá, a kurva szóval is megtoldva mondandóját, ami ugyebár mindkét nyelven ugyanazt jelenti. A srácok elhalkultak és kérdőn pislogtak egymásra. Láthatóan nem értették, mi lehet a baja ennek a tagnak velük, illetve az országukkal, hogy így fogadja őket ebben a szép városban. Aztán páran rám néztek kérdőn. Hú, gyerekek, ezt inkább hagyjuk most, gondoltam, és farkasszemet nézve a dühösen „fuckoló” fickóval, magamat is némiképp meglepve, olyat káromkodtam ékes anyanyelvemen, hogy az illető elhallgatott. Szerencsére akkor értük el a budai hídfőt, gyorsan letereltem a társaságot. Mit mondott neki a néni? – kérdezte egyikük, de nem szándékoztam lefordítani, inkább mutattam az irányt. Kiderült, hogy Modorból jöttek, idén érettségiztek, és az osztály egy része amolyan búcsúkirándulásra érkezett három napra a Szigetre, mielőtt szétszélednek a szélrózsa minden irányába. Aranyosak voltak és vidámak, először Budapesten. És eléggé rosszul kezdődött ez a felfedező út. Szembesültek azzal, hogy nem mindenki látja ott őket szívesen, de fogalmuk sem volt, miért. Ez már egy új generáció, gondoltam meghatottan, és csak azért sem szándékoztam belerondítani az élménybe, nem magyaráztam nekik történelmi háttérről, különböző kölcsönös traumákról, vagy a mečiarizmusról. Inkább megmutattam a térképen, merrefelé láttam a Szigeten üres sátorhelyeket. Aztán el is búcsúztam, mondván, hogy ők úgyis gyorsabbak, fürgébbek, és a sűrű internacionális tömeg majd szépen odavezeti őket a bejárathoz. Én meg a magam kényelmes tempójában megyek utánuk.