Kötelező szlovák zene

 Kell állam, hogy legyenek utak, iskolarendszer, egészségügyi ellátás, hadsereg, rendfenntartás, katasztrófaelhárítás stb. De ahhoz nem kell állam, hogy megmondja, milyen zenét hallgassak.

E sorok írója számára mindig irritáló, ha az állam szeretne jobban belefolyni polgárai életébe a szükségesnél. A napokban – szerencsére – elbukott az Egyszerű Emberek javaslata, amely megtiltotta volna a dohányzást olyan autókban, amelyekben 18 évesnél fiatalabbak is utaznak. „Vezetni azért szabad lesz még?” – kommentálta az erről szóló cikket az Új Szó online kiadásában egy olvasónk. A felvetésből az állami túlterjeszkedés miatti frusztráció is kiolvasható. Senki se olyan hülye, hogy egy autót, amelyben csecsemő is utazik, telefüstöljön. Ha meg igen, az állam úgyse tudja ellenőrizni. 2008-ban a Smer–SNS–HZDS-koalíció Rafael Rafaj és Rudolf Pučík javaslatára elfogadta, hogy a zebrán átkelve ne lehessen zenét hallgatni vagy telefonálni.

Tegnap a kormány rögzítette, milyen arányban kötelesek a hazai rádióállomások szlovák zenét játszani. A javaslatra még a parlamentnek is rá kell bólintani, így a szám még emelkedhet is, addig is a kereskedelmi állomások jövőre legalább 20, 2017-től 25 százalékban, a közszolgálati rádió jövőre harminc, 2017-től 35 százalékban lesz köteles szlovák zenét sugározni. A kvóta maga nem az ördögtől való, Szlovénia 20, Lengyelország 33, Magyarország 35, a liberális Franciaország meg 40 százaléknyi hazai zenét ír elő. Szóval máshol is van ilyen, de minek? Hallgasson mindenki olyan zenét, amilyet akar, és ennek függvényében preferálja azt a rádióállomást, ahol a legtöbb ilyent hallja. Ha ez a nemzeti főadó, akkor azt, ha meg egy kis alternatív rádió, akkor azt. A törvény szigorú, a szlovák zenét nem lehet elmismásolni, azt gondolva, hogy majd éjszaka lezúzzák, amikor úgyis csak a kamionsofőrök, mozdonyvezetők, pékek és éjszakás nővérek hallgatják. A 6 és 24 óra közötti sugárzásra vonatkozik.

Szerencsére a Pátria rádiót nem kell temetnünk, nem feltétlenül Hex, Kabát, Gladiátor és Tublatanka fog szólni a hangfalakból. A törvény szerint szlovák zene az, amelynek zeneszerzője, szövegírója, vagy előadója, ha több van, akkor legalább egyikük, szlovák állampolgár, vagy az volt, vagy legalább szlovákiai tartózkodási hellyel rendelkezett.

Az MP3 és egyéb audioformátumok elterjedésével, a zenekarok, de főleg a kiadók nagy bánatára a zene elvesztette a hordozó fizikai formátumát. A mai tizenévesek már nem is értik, hogy az Androidban miért a kazetta a hangrögzítő ikonja, jó eséllyel nem is láttak már kazettát. A zene fizikai teste a telefon, mobileszköz, számítógép lett. Szerencsére, mondjuk, amikor ilyen törvényről hallunk. Marek Maďarič törvényének 10–15 éve talán még lett volna, 2015-ben viszont már nem lesz semmilyen gyakorlati haszna. Aki akart, eddig is hallgatott szlovák zenét, aki meg nem, ezután se fog. Hanem rámegy a YouTube-ra, a Soundcloudra, a fülébe dugja a Spotifyt. A honi kultúrát ily botor módon védő politikusok meg a törvényüket dughatják, belátásuk szerinti helyre. Így van az, amikor az állam olyan területekre téved, ahol semmi keresnivalója.