Korai öröm

1. Robert Fico a hét elején Párizsban járt, az OECD központjában, ahol nem csupán aláírt egy memorandumot a korrupcióellenes együttműködés megerősítéséről, hanem – és most figyelem! – auditra invitálta az OECD szakértőit azzal a céllal, hogy vizsgálják meg, mennyire hatékonyak Szlovákia korrupcióellenes törvényei.

2. Juraj Široký végre hivatalosan is a Váhostav tulajdonosa. Ez a Közbeszerzési Hivatal (ÚVO) nyilvántartásából derült ki, sőt, a hivatal még meg is büntette a céget, amiért korábban nem a valós tulajdonosokat tüntette fel. A tízezertől egymillió euróig terjedő bírság mellett így az is fenyegeti a Váhostavot, hogy három évre eltiltják a közbeszerzésektől, ami jelentős érvágás lenne a számos állami megrendelésnek örvendő vállalat számára.

Még mielőtt elkezdenénk azon ujjongani, hogy végre lecsap az állam a korrupcióra, jegyezzük meg, hogy:

1. Az ÚVO döntése nem jogerős, a Váhostav még fellebbezhet ellene, amit nyilván meg is tesz, s a hivatal akár igazat is adhat neki, ami…, de ne fussunk túlságosan előre.

2. Robert Fico friss elszántsága a korrupcióellenes harcban nagyon mutatós (pláne miután nemrég megtudtuk Kaliňáktól, hogy ilyesmi a legmagasabb szinteken nálunk nem létezik), ám a szkepszis mégis helyénvaló. Könnyen megeshet ugyanis, hogy az OECD szakemberei nem találnak semmi alapvető kivetnivalót a korrupcióellenes jogszabályainkban. Szakértők már régen beszélnek arról, hogy az országnak megvan a törvényi kerete ahhoz, hogy harcoljon a közpénzek lenyúlása ellen, akár a legmagasabb szinteken is. Egy dolog azonban a jogszabályok megléte, s megint más az alkalmazásuk. Ez utóbbival pedig komoly gondok vannak tájainkon.

S itt fut össze a két szál, Široký és az OECD. Nagy érdeklődéssel várjuk, hogyan alakul a Váhostav sorsa a közbeszerzések univerzumában, Široký coming-outja után. Akit, ugye, a Smer egyik fő mecénásának tartanak, s akinek, ugye, nagyon jól megy a sora a Smer-kormányok idején.

A korrupció napjaink egyik legnagyobb problémája, s az embereknek egyre inkább elegük van belőle. Robert Ficónak jó oka van hát arra, hogy a korrupcióellenes harcos szerepében lépjen fel. Még jobb oka van azonban arra, hogy valójában a lehető legjobban bojkottálja ezt a harcot. A pofon ugyanis nagyon hamar az ő arcán csattanhat el.