Komámasszony, ki a mocsok?

A játék két síkon zajlik. Pártsíkon az az alapkérdés, lehet-e kormányozni a Smerrel. A logikus válasz az, hogy lehet. De kérdés, mit kockáztat az a párt, amelyik arra vállalkozik, hogy négy évig együtt vezeti az országot Ficóékkal. Pártsíkon az SNS-en kívül gyakorlatilag mindenki azt akarja rábizonyítani a másikra, hogy hajlandó a Smerrel kormányozni. Logikus, hiszen akire sikerül rásütni ezt a billogot, attól szavazatokat lehet szerezni. A jobboldali pártok feladták azt a lehetőséget, hogy a Smertől szerezzenek voksokat, inkább a könnyebbik utat választották, egymástól próbálnak csórni. 
Pedig a megnyilvánulásokból inkább úgy tűnik, hogy mindegyik hajlandó lenne kormányozni a Smerrel. Logikus, hiszen egy politikai pártnak nem lehet az a célja, hogy ellenzékből üvöltözzön, hogy minden rossz, amit a kormány csinál. Egy politikai pártnak az a célja, hogy hatalomba kerüljön, és az elképzeléseit, már ha vannak, megvalósítsa. Amelyiknek meg nincsenek, az basáskodjon a minisztériumban, meg a kormányzó parlamenti padsorokban. Vagyis az, aki nem akar kormányozni, az nem párt, hanem a politikán élősködik. 

A jobboldali pártok a közös kormányzás lehetőségét is feladták. Logikus. Ott a Radičová-kormány rossz emlékű bukása, s a jobboldal, ha lehet, azóta még jobban szétaprózódott. Ez a kormányzás csak fiaskóval végződhetne. Emellett fennállna még egy nagyon komoly veszély: egy mostani vegytiszta jobboldali kormányzás szinte biztosan kétharmados visszatérést garantálna a Smernek. És nem négy, hanem nyolc évre. Na, ettől tényleg meg kellene menteni az országot. 

Tehát csakis olyan kormányban gondolkodhatunk, amelynek vezetője a Smer. Az SNS lenne a legkönnyebb préda Ficóéknak, de a négyéves közös kormányzás olyan emlékeket hagyott a Smerben, hogy inkább elkerülnék az újabb közösködést, s a jobboldalról kerítenének maguknak partnert. Ezt a játékot pedig úgy hívják: Ki kér kevesebbet, és ki szavatol stabilabb kormányzást? És akkor kezdődik majd a holland típusú licit, vagyis az aláígérgetés. 

A jobboldali pártok kettős játékot játszanak. A választás előtt mindegyik azt próbálja bizonyítani, ő márpedig nem megy kormányozni a vörösökkel, de március hatodikán már más szabályok lesznek, és rágni fogják a körmüket, hogy megjött-e a meghívó a Smer-székházból, és ha nem, akkor mikor jön. De ez is logikus. Annak a jobboldali pártnak, amelyikre végül rábólint a Smer, egy dologra kell felkészülnie: darabokra lesz tépve. Elsősorban a nagy koalíciós testvér fogja felzabálni, másodsorban a sajtó. Nem a Smert, hanem a koalíciós partnert fogják halálra kínozni, ami választói egy részének elvesztését is jelenti. 

A játék másik síkja a választói, szurkolói, politológiai és mediális sík. Itt is az ollóról szól a dolog, és már most tépik a pártokat, már most próbálják beleszorítani őket abba a sarokba, ahonnan alig van menekülés, mert az a Smer sarka. Melyik mocsok fog Ficóval közösködni?

A legszebb az, hogy ez a játék úgy folyik, hogy fogalmunk sincs, a Smernek egyáltalán szüksége lesz-e koalíciós partnerre. Így az egész játék csak a karaktergyilkosságról szól. Ennek a játéknak csak március hatodikától van értelme. De akkor már élesben megy, s mindent, ami addig történt, amatőr színielőadásként fogunk értékelni.