Kiváló kínlódás

Még be sem következett a távozás a brüsszeli központú szervezetből, máris érződik a good bye kedvezőtlen hatása. Egy rangos kutatóintézet elemzése szerint a brexit óta közel egyheti bérnek megfelelő összeggel jut kevesebb egy átlagos brit családnak, az egy főre jutó jövedelem leghamarább 2021-ben éri utol a 2008 előtti szintet, ami példátlanul hosszú életszínvonal-hanyatlás. Az infláció 5 éve nem volt olyan magas, mint napjainkban, ráadásul hosszú idő után csökkent az angol fogyasztók vásárlóereje is. Mindez olyankor történik az unió iránt mindig is vegyes érzelmeket tápláló britekkel, amikor lendületben van a világgazdaság, Európának is jól megy, sőt még a görögök is növekedést produkálnak. 
 
Londonnak nem sikerült megbontania az EU egységét, a brit diplomácia nem vert éket a szervezetben maradó 27 állam közé. A tárgyalások vontatottan haladnak, az ír–észak-ír határ kérdése is megoldatlan, a May-kormány szilárdsága mállik, Skócia újra távolodna, a kilépés költsége pedig lassan már 50 milliárd euró fölé kúszik. Ha ez még nem volna elég, Londonnak a pénzvilágban betöltött kulcsfontosságú szerepe is csökkenőben, Párizsba távozik az uniós bankfelügyelet, a nagy pénzintézetek sorra leépítenek, a font gyengülőben. Közben a brit építőipar legnagyobb szakmai és érdekképviseleti szervezetei arra figyelmeztették a kormányt, hogy a máris súlyos munkaerőhiánnyal küszködő ágazatnak a brit EU-tagság megszűnése után is szüksége lesz az uniós országokból, köztük a közép- és kelet-európai tagországokból érkező szakképzett munkavállalókra. Theresa May miniszterelnök pedig folyamatosan arról biztosítja a törvényesen Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgárokat, hogy kormánya szeretné, ha maradnának, és a brit EU-tagság megszűnése után zökkenőmentesen regisztráltathatják majd magukat állandó szigetországi lakosként. Már ott tartunk, hogy a napokban Andrew Garth szlovákiai brit nagykövet pozsonyi sajtótájékoztatóján azt bizonygatta, mennyire fontos számunkra a La Manche-csatorna túloldalán dolgozó 95 ezer szlovák állampolgár. Ha ez így van, akkor ugyan mi értelme a kilépésnek? Hiszen az unió ellen szavazók többsége éppen azért szavazott nemmel, mert úgymond elege van a friss uniós tagállamokból érkező munkavállalók százezreiből. A brexit arra példa, hogy még az olyan stabil, demokratikus állam, mint Nagy-Britannia is képes negatív láncreakciót kiváltó, egészen felelőtlen politikai döntés meghozatalára, ami a királyságot fokozatosan a félperifériára sodorhatja. 
 
Ez intő példa lehet Katalónia számára is, ahol december 21-én tartományi választásokat tartanak, melynek tétje a Spanyolországon belüli maradás vagy a kiválás. Napjainkban a fejlett országok ezer szállal kötődnek egymáshoz, s ha e kötelékeket megbontják, annak visszaesés a következménye. Végezetül részben e sorba illeszkedik a Selyemút-projektet, mint mézesmadzagot használó kínai orientáció is; Peking most éppen térségünkre vetette ki a hálóját, pénzeszsákját megnyitva pozíciókat, befolyást vásárol. Természetesen érdemes kereskedni a kínaiakkal, viszont ennek fejében dőreség volna lazítani a civilizációs és demokratikus értékeket is képviselő uniós kapcsolatokon.