Kis pártok a középpontban

Ezt a számot azonban kiegyenlíti a három legnagyobb jobboldali párt (SDKÚ, KDH, SaS) támogatóinak összeadott mennyisége – a Focus ügynökség legújabb mérései alapján a Smer előnye hozzájuk képest 3,3%, az MVK-nál csupán 0,4%, a Polis teljes egyenlőséget, az AVVM pedig 6,2%-os jobboldali előnyt mutatott ki. Mivel a jobboldal aránylag zártnak tűnik (az SKDÚ és az SaS kizárta a Smerrel való együttműködést, a KDH elnöke csak „végső esetben” tartja elképzelhetőnek), a parlamenti többséget a fenti négynél kisebb támogatottságot szerző pártok sorsa döntheti el.

Ezek közül az ötszázalékos vonalhoz képest a legjobb pozícióban az az SNS van, melyet a feljebb kiemelt, általunk legmegbízhatóbbnak gondolt négy adatsor mindegyikében a küszöb fölé jósolnak, átlagban 6,4%-ra. A párt a kampányban semmit nem bízott a véletlenre, a jól bevált témáit (magyar- és romakérdés) a jól bevált módon adta elő, sikeresen mobilizálva szavazói bázisát. Ám az SNS politikusai nem dőlhetnek hátra, számukra a kihívás kettős: egyrészt, a Smer igyekszik lecsípni a nemzeti érzelmű szavazók közül egy jelentős részt nacionalista kommunikációjával. Másrészt, a szélsőjobb is hallatott magáról, hasonló témákban még radikálisabb megoldásokat javasolva. Most azonban úgy tűnik, ha a párt politikusai nem követnek el elképesztően nagy hibát (a saját szavazóik által nagynak érzékelt hibát), a nemzetiekkel számolni kell a mandátumok elosztásánál.

Sokkal nehezebb helyzetbe került a kormánykoalíció másik pártja, a HZDS. Vladimír Mečiar pártja egyes mérések szerint (Focus, MVK) közvetlenül a vonal felett, mások szerint (AVVM, Polis) a vonal alatt található. Éppen a HZDS valós végeredménye lehet az egyik döntő tényező a kormány összeállításakor. A jelek szerint Mečiar és csapata pontosan érzi, hogy számukra a lét a tét, ezért nagyon intenzív kommunikációs offenzívába kezdtek. Az elmúlt héten volt olyan három egymást követő nap (szerdától péntekig), amikor a párt 26 különböző sajtóközleményt adott ki. A párt önmagát kormányképes erőként próbálja megjeleníteni, „esztelenségnek” nevezve egy esetleges HZDS nélküli kormánykoalíciót. A politikai riválisok nem ússzák meg szárazon: az SNS-t Ján Slota alkoholfogyasztási szokásai, az SDKÚ-t Iveta Radičová Görögországgal kapcsolatos kijelentései, az SaS-t a marihuána legalizálása, a „magyar pártokat” a kettős állampolgárság miatt támadták és támadják a párt politikusai szenvedélyesen. Emellett a tradicionális, regionális témák sem maradnak el: az országjáráson és az ünnepeken kívül akár a tejautomaták beszerelése is terítékre kerül a párt weboldalán és közleményeiben. A kemény kommunikációs offenzíva ellenére is kétséges a HZDS sorsa: a fiatalítás nem érte el a kívánt visszhangot a lakosság körében, mivel az hasonlóan hiteltelennek tűnhet sokak szemében, mint Mečiar kezében a laptop az óriásplakátokon. A cél egyértelmű: a küszöb megugrása és a bekerülés az újjáalakuló kormánykoalícióba.

A választások végeredményét eldöntő másik faktor az lehet, hány „magyar párt” jut be a parlamentbe. Ne legyenek kétségeink azonban afelől, hogy ez a szám legalább egy lesz: nehéz elképzelni olyan szcenáriót, melyben a korábban mintegy 11-12%-ra tehető, az előző választásokon az MKP-ra szavazó réteg úgy oszlik két részre, hogy azok közül mindkettő öt százalék alatt marad. A kínálat növelése aligha csökkentheti a keresletet, az otthon maradó döntésképtelenek számát több mint kiegyensúlyozza az eddigi egy pártra szavazni képtelen, de a mostani kettő közül már választani tudó magyar nemzetiségű szavazópolgárok száma. Ezt a törvényszerűséget látszanak alátámasztani a közvélemény-kutatók adatai is: kettőben (MVK, Focus) mindkét magyar párt a vonal felett van, kettőben (AVVM, Polis) pedig csak a Hídnak sikerül meghaladnia az öt százalékot, az MKP-nak nem. Az MKP-nak az utóbbi napokban paradox módon éppen szövetségese, a Fidesz „segítsége” fájhatott a legjobban: míg az eleve a pártra szavazó konzervatív tábor megelégedéssel nyugtázta a kettős állampolgársággal kapcsolatos fejleményeket, az eddig vacilláló mérsékeltek inkább a konfliktus kooperatív kezelésére alkalmasabbnak mutatkozó Híd felé mozdulhattak el. Mind a Híd, mind az MKP inkább a jobboldali koalíció felé látszik pozicionálni magát, ám a Smer irányába is résre hagyva a koalíciós kiskaput.

A következő parlament valószínűleg legalább hatpárti lesz, de nyolcpárti is lehet. Abban, hogy a Smer vagy egy jobboldali koalíció alakíthat kormányt, a KDH belső fordulatai mellett annak lehet döntő szerepe, hogy a jelenlegi kormány két kisebb pártja vagy a két magyar párt szerez-e több mandátumot. A közvélemény-kutatási adatok csak közelítik, nem leírják a valóságot: azáltal azonban, hogy a pártok általuk tájékozódnak önmagukról, ezek az adatok a politikai valóság részévé válnak, indokolttá téve, hogy figyeljünk rájuk a kampány heteiben. (Ravasz Ábel)