Kinek a joga? (2. rész)

Az amnesztia intézményével egyébként uralkodók és államfők csínján bánnak, olyan eszköz a kezükben, amellyel az írott jogszabályok esetenként indokolatlan keménységét írják felül, vagy olyan ügyekben használják, amelyekben az eljárás vagy a büntetés károsabb lenne a társadalomra, mint a törvény precíz betartása. Ahhoz, hogy egy amnesztiát a társadalom pozitívumként fogadjon el (van rá példa), az azt meghirdető államférfinak erkölcsi tekintélynek kell lennie.

Szlovákia egyik legcsúnyább és a politikától elválaszthatatlan bűncselekménye nem az előbb vázoltakhoz tartozik. Sokan ismerik a bécsi tartományi bíróság ítéletét, amely egyértelműen kimondja, hogy a bűncselekmény részese volt egy állami szerv is, részben erre a felismerésre jutottak az ügy nyomozói is. Az amnesztia alkotmánytörvénnyel való megszüntetése feltehetően lehetővé tenné a kivizsgálást és a bűnösök elmarasztalását. Nem csoda, ha az ország „demokratikusabb” kormányzatai időnként megpróbálják összeszedni a háromötödnyi támogatást a parlamentben.

A politikai újságíró számára mégsem marad más hátra, mint óva inteni a politikai osztályt ettől a lépéstől. Az előző elemzésben már idézett római jog mint az európai kultúra egyik pillére ugyanis a jogszabályok visszamenőleges hatályát (retroaktivitását) elfogadhatatlannak tartja – egyébként nagyon helyesen. Ha jogkövetők vagyunk, mindannyian úgy élünk, hogy íratlan erkölcsi normáinkon túl a jelenleg érvényes jogszabályokat is betartjuk. Nem tudhatjuk, hogy magatartásunkat a jövőben esetleg más normák szerint ítélik meg, ezért a retroaktivitás a jogbiztonság elleni legnagyobb vétek. Ha ma gyorshajtásért valaki megfizeti az 50 eurós büntetést, talán meglepődne, ha egy év múlva felszólítást kapna, hogy fizessen be még egy százast, mert közben változott a díjszabás. Nem ugyanaz a kaliber, mint egy emberrablás gyanúja, mégis. Ha egy ország ma bármilyen ügyben retroaktív jogszabályt vezet be, holnap utólagos hatállyal nyúlhat bármely jogunkhoz, megdolgozott vagyonunkhoz, megszerzett javainkhoz. Fáj leírni, hogy büntetlen maradhat egy bűnösnek látszó garnitúra, de a jogkövető polgárok érdekében ezt el kell viselnünk. A retroaktivitás tiltása tehát megint nem a bűnözők kiváltsága, hanem az állampolgárok elidegeníthetetlen joga.

(Egyetlen esetben született senki által sem kifogásolt megegyezés a retroaktív törvénykezésről: ezek a háborús bűnök, amelyek kapcsán elfogadott alapelv, hogy nem évülnek el.)