Két kihívás

Élő tévéadásban lehettünk szemtanúi annak, hogy a koronavírus elleni vakcina hozzánk is megérkezett, miként minden uniós tagországba. Méghozzá a meghatározott időpontban jutott el mindenhova, ami az EU szervezőképességét és kollektív erejét igazolja. Sikerült előrelátóan és nagy tételben beszerezni az oltóanyagot, és remélhetően a következő szállítmányok is ilyen zökkenőmentesen jutnak el a címzettekhez.

Mostantól sorsdöntő kihívással szembesül főleg az egészségügyi tárca, de a lakosság is. A minisztérium feladata az országos oltás megszervezése és lebonyolítása, elsősorban az önkormányzatokkal. A terv és a menetrend már elkészült, és egyébként több járványügyi szakember nem tartja megfelelőnek. Szerintük a legidősebb, legveszélyeztetettebb, de jelenleg tünetmentes személyeket kell mielőbb beoltani, nem helyénvaló külön kategóriákba sorolni a 65, a 75, illetve a 85 éveseket, valamint az ennél is idősebbeket. Fontos lenne, ha az ország annyi szérumhoz juthatna, hogy ne csak a megyei székhelyen levő kórházakban, hanem a többiben is megkezdhessék az oltást.

Szlovákia 17 millió oltóanyagot rendelt, amely majd folyamatosan érkezik. Szakértők hangsúlyozzák: ez a nagyszabású egészségügyi akció csak akkor lehet hatásos, ha legalább a lakosság 70 százaléka, mintegy 3,3 millió polgár kéri az egyébként nem kötelező, ingyenes védőoltást.

Ilyen eredmény elérésének kulcsszava kétségtelenül a bizalom. Ami mostanság vészesen zuhant, különösen a kormány iránti bizalom. A kabinet a kapkodásaival, átgondolatlan intézkedéseivel, a szűnni nem akaró Matovič–Sulík szópárbajokkal, újabban pedig Štefan Holý miniszterelnök- helyettes kihágása miatt – aki magánemberként Nagy-Britanniában járt, de hazatérése után nem vonult karanténba – kiábrándította a lakosság többségét. Miként Boris Kollár házelnök felháborító ügyei is.

Tegnapelőtt örömmel állapítottuk meg, hogy az első szlovákiai oltás a tévékamerák előtt nem süllyedt politikai kampányba, nem szerencsétlenkedett a jelenlévők között a kormányfő (persze, karanténban van), de nem papolt videóüzenetben sem. Ezúttal önmérsékletet tanúsítva megmaradt kedvenc szócsövénél, a Facebooknál.

Helyes és meggyőző volt, hogy az első injekciót Vladimír Krčméry, a neves járványügyi szakember kapta. Vasárnap pedig elsőként oltották be Zuzana Čaputová államfőt.

Ők nyilván azért vállalták a közszereplést, hogy személyes példájukkal csökkentsék százezrek, talán milliók bizonyos mértékig természetesnek tartható félelmét az új oltóanyaggal szemben. A félelmet pedig elsősorban a közösségi oldalakon felelőtlen személyek tovább növelik. Tárgyilagos ember megdöbbenve olvassa ezeket a véleményeket, „százszázalékos” értesüléseket. Nehezen lehet megérteni, hogyan férhet egy-egy szerző fejébe ennyi ostobaság, gonoszság, amelyen aztán az összeesküvés-elméletek hirdetői csámcsognak.

Sokan bedőlnek a riogatásaiknak, pedig okulhatnának több vírustagadó és a kötelező maszkviselés ellen hadakozó alak sorsából. Közül többen már szintén megfertőződtek, néhányuk meghalt, másokat súlyos állapotban szállítottak a túlzsúfolt kórházba.

Ján Mikas országos tiszti főorvos okkal figyelmeztet arra, hogy szombattól még inkább mindannyiunktól függ, sikerül-e belátható időn belül visszaszorítani az alattomos járványt. Itt a minden szükséges egészségügyi vizsgálaton kiváló minősítést szerző védőoltás, és fokozatosan nálunk is mind szélesebb körben elérhető lesz.

Nemcsak a saját, hanem szeretteink, barátaink, kollégáink élete függ attól, legyőzzük-e félelmünket, vagyis mennyien oltatjuk be magunkat.