Képlékeny kormánykoalíció

Az úgynevezett parlamenti matematika alapján tiszta a képlet, ám a valóság ennél jóval bonyolultabb. Nyugodtan hozzátehetjük, hogy az eltelt csaknem három évtized során sosem sistergett akkora feszültség már a kezdet kezdetén a hatalomra kerülő pártok között, mint amilyet most a közvélemény is érzékel, és arra sem akadt példa, hogy a kormányfő és egy minisztere rögtön ennyire nyíltan bírálja egymást.

Természetesen Igor Matovičról és Richard Sulíkról van szó. Kakaskodásuk története tíz éve kezdődött, amikor a jelenlegi kormányfő, még amolyan mezei, de már akkor is kiszámíthatatlan politikusként mozgalmának három tagjával Sulík pártja, az SaS listáján indult és bejutott a parlamentbe. Már akkor is sokat csatáztak egymással, majd 2011-ben Sulík javaslatára kizárták a liberális frakcióból Matovičékat, mert megszavazták az akkor ellenzéki Smer egyik indítványát. Ezután alakult párttá az OĽaNO, amelynek vezetője fél évvel később a pártlista utolsó helyéről indulva jutott be ismét a pozsonyi törvényhozásba.

Matovič a jelek szerint nem felejt, és úgy érzi, most ő van nyeregben. Igaz, Sulík indította el az éles bírálatok sorát húsvét előtt, amikor dühében facebookos bejegyzésben szólította fel a miniszterelnököt, hogy azonnal cselekedjen, mert aznap ezrek dühöngtek és vesztegeltek órákon át az utakon az átgondolatlan rendőrségi ellenőrzések miatt. A kormányfő nagyon begurult ezen, s azóta minden alkalmat kihasznál, hogy revánsot vegyen. Múlt szombaton a pozsonyi közrádió beszélgetőműsorában ötször ismételte meg, hogy már elege van Sulík gáncsoskodásaiból, népszerűséghajhászó megnyilvánulásaiból. Sulík azonban nem tesz mást, csak tárcavezetőként kitartóan nógatja a kormányfőt a járvány miatt elrendelt tilalmak mielőbbi enyhítésére, mert különben a nemzetgazdaság még nagyobb bajba kerül. Ezzel együtt pedig százezrek megélhetése.

Persze jogosan kérdik egyre többen, vajon miért nem a kormányüléseken vagy a koalíciós tanácson vitatják meg mindezt, miért képtelenek valamiféle értelmes egyezséget kivajúdni az ország érdekében. Amire nagy szükség lenne a járványból és az ugyancsak ránk zúdult gazdasági válságból való kilábalás érdekében.
Kettőjük viszálykodásában a nevető harmadik Boris Kollár, aki céltudatosan nyomul előre. Néhány napja az SaS és a Za ľudí tiltakozása ellenére, az OĽaNO és Kotlebáék(!) támogatásával elérte, hogy régi ismerőse, Alena Svetlovská kerüljön be a Bírói Tanácsba. Svetlovská a múlt század kilencvenes éveiben az egyik maffiabanda által működtetett cég alkalmazottja volt, és eddig nem igazolta a poszt betöltéséhez elvárt szakmai kvalitásait. Kollár bírálói ezek után kajánul ismételgetik: a parlament elnöke ezután akár kilenc eddigi élettársát és tíz gyereke közül a legidősebbeket is jó állásba juttathatja. Egyelőre ennek nincs nyoma, de az egyértelmű, hogy a kormányfő legközelebbi szövetségesként tekint Kollárra, a két liberális partner és főleg Sulík háttérbe szorítása érdekében. Ezért Matovič szemet hunyt afölött is, hogy Kollár két minisztere rövid időn belül elzavarta a más pártokból érkező államtitkárait.

Múlt héten az SaS két parlamenti képviselője nem szavazta meg a kormányprogramot, ennek egyelőre nincs különösebb jelentősége, mégis figyelmeztető jelként értelmezhető. Ma még az is benne van a pakliban, hogy a két pártelnök végre önmérsékletet tanúsít, és idővel némi politikai bölcsesség ragad rájuk. Ám a koalíciós feszültség további fokozódása sem zárható ki, a visszatérésről ábrándozó Robert Fico és holdudvara legnagyobb örömére.