Kényszerűségből nyelvi lelemények

Az égvilágon semmilyen idegen nyelven nem beszélő, a tátrai szurdokok alján kucorgók számára bizonyára sokat jelentő nyelvtörvény a törvényhozók szellemi kalodáján kívül egyben az Európai Unió korlátaira is rávilágít. Brüsszel komoly szellemi kapacitást fordít a tejkvóták aktuális meghatározására, az uborkák görbületének kívánatos szinten tartására, de a kisebbségek jogállásáról csak általánosságban értekezik. Azért pislákol a remény lángja, hiszen láss csodát, e héten20 éves szünet újra árusítani lehet az üzletekben a görbe uborkákat és szabálytalan formájú paradicsomokat, miután a bürokrácia elleni harc jegyében az esetek többségében eltörölték a gyümölcsök és zöldségek méretére és formájára vonatkozó megszorításokat. Brüsszel malmai tehát lassan, de biztosan őrölnek. Ám addig mit csináljunk?

Talán fogjuk fel szellemi játékként az egészet, és a szlovák helységnevek alkalmazása helyett ravasz körülírásokat használjunk? Például Kassa helyébe a Hernád-parti város definíció léphet, bár ez csak félsiker, mert a Hernádot valószínűleg Hornádként is meg kell említeni. Azt hiszem, szép megoldásnak számít, ha Párkányt az esztergomi bazilika panorámájában fürdő városként említjük ezentúl, esetleg demográfiai ismereteinket is bevetve a Duna szlovákiai szakasza mentén fekvő második legnagyobb városaként aposztrofáljuk Komáromot. Mit kezdjünk olyan településsel, amelyen keresztül nem folyik említésre méltó folyó? Gyürkőzzünk neki Dunaszerdahely definíciójának! Legyen mondjuk Közép-Európa legnagyobb folyami szigetének fővárosa. Ez egyrészt hízelgő, mert a főváros jobban hangzik, mint a járási székhely, másrészt e megoldás rejtett bája, hogy a Csallóköz tájegység nevét sem kell leírnunk. Akár máris pályázatot írhatunk ki az ismertebb dél-szlovákiai települések nevének legszellemesebb körbeírására.

Menet közben meglátjuk, milyen jogi csűrcsavarokkal lehet kibújni az 19. századot idéző törvény paragrafusai alól, esetleg dacosan ellenállunk, és akkor a nyelvrendőrség szorgalmasan kiállíthatja az 5000 eurós büntetésről szóló számlát. Talán esetleg így akarják némileg enyhíteni az államkassza döbbenetesen nagy hiányát? Mindenesetre a világválságot meglovagoló, az európai parlamenti választásokon előretörő, nemzeti zászlókba burkolódzó szélsőséges pártok elképzelései megvalósulásának első áldozatává váltunk. Ehhez képest semmi, hogy a nemzet nevében arcátlanul meggazdagodó Ján Slota, a politikus fedőnevű nagystílű rablóbáró már megint győztesen került ki egy pengeváltásból. Az általa megalázott, agyagba döngölt, a parlament épületében szolgálatot teljesítő rendőrnőt büntetik meg Slota fröcsögésének kiszivárogtatása miatt, a piás pilóta pedig büntetlenül körözhet a szlovák parlamentarizmus légterében. A szintén politikusi lepellel álcázott Vladimír Mečiar pedig legújabban a pangó hazai ingatlanpiacot próbálja megmozgatni magányos tanyasi házak sorozatos felvásárlásával.

Elvannak hát az országot zsákutcába kormányzók, mint ahogy szintén anyagilag jól elvan az idei költségvetés szabadesését csendes derűvel szemlélő Ján Počiatek pénzügyminiszter is. Majd ősszel, ha már elkerülhetetlenek lesznek a megszorítások, egy újabb magyarellenes törvénnyel édesítik meg a keserű pirulát. De addig itt a nyár, élvezzük a monszun jelleget öltő nyarat, és sokat utazzunk külföldre, ahol egyetlen valaškás nyelvrendőr sem állja útját mondanivalónknak.