Kellett nekik Zeman

 

Csehország nem elnöki rendszer. Az államfőnek Szlovákiához és Magyarországhoz hasonlóan erősen korlátozott jogkörei vannak, ezért a köztársasági elnök nem befolyásolja rendkívüli módon a napi politikát. Ennek ellenére két dolog miatt volt rettentően fontos, hogy ki foglalja el az elnöki széket Václav Klaus után. Egyrészt 1993, azaz Csehország megalakulása óta ez volt az első közvetlen elnökválasztás, így az esemény szimbolikusnak is mondható. Miloš Zeman bármit is tesz, úgy kerül majd be a tankönyvekbe, mint Csehország első közvetlenül választott államfője. A másik dolog az elnök mint személyiség kérdése. Nyugati szomszédunknál az eddigi két államfő, Václav Havel és Václav Klaus is olyan politikus volt, akire az ország felnézett, akinek kijelentéseire külföldön is figyeltek. Havel disszidensként, drámaíróként, emberi jogi aktivistaként és államférfiként maradt meg az emlékezetben. Václav Klaus pedig az a politikus, akinek egyáltalán nem jelentett gondot szembeszállni a többségi véleménnyel, legyen az az EU, az euró, a hazai kormánytöbbség vagy akár a globális felmelegedés. A saját véleményét végig, karakán módon tudta úgy képviselni, hogy a nemzetközi sajtó és a külföldi politikusok is odafigyeltek rá, ha többnyire nem is értettek vele egyet. Ebből a szempontból talán jobban járt volna Csehország Karel Schwarzenberggel, de el kell ismerni, hogy észért és saját véleményért az új elnöknek, Miloš Zemannak sem kell a szomszédba mennie. Már most biztosak lehetünk abban, hogy elnökként is meglesz a maga sajátos stílusa, és biztosan nem válik szürke kisegérré. Azt, hogy mekkora része volt Schwarzenberg vereségében a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos kijelentésének, nem lehet pontosan felmérni. Egyelőre nem látni, hogy voltak-e olyan potenciális szavazói, akik végül amiatt fordultak el tőle, mert e kijelentései alapján már nem tartották elég hazafinak. Ami tény, hogy egy rendkívül alacsony népszerűséggel bíró, a gazdasági válság újabb hullámával küzdő cseh kormány külügyminisztereként vágott neki a választásoknak, ami bizonyos szavazókat nyilván befolyásolt. Egy ellenzéki jelöltnek sokkal könnyebb a dolga, ha kritizálni kell a közállapotokat. Ezt pedig Zeman remekül csinálta. Tanulságként talán annyit érdemes leszűrni, hogy az államfőjük miatt már nem irigykedhetünk a csehekre, kiderült, hogy mégsem annyival értelmesebben választanak elnököt, mint Szlovákia. Némi félelemmel teszem fel már most a kérdést: Ha a csehek 2013-ban képesek voltak megválasztani Zemant, akkor mit várhatunk Szlovákiában 2014-ben?