Hogyan terem a miniszterelnök?

Meglehetősen cinikus cselekmény viszont ugyanúgy hülyének néznie a négyévente pünkösdi királlyá, azaz egyetlen napra teljhatalmú választópolgárrá előléptetett közembert, mint ahogyan azt regnáló miniszterelnökként is tette. Igen, a cinizmus csimborasszója és átlátszó hazugság Fico minden szava. Ha ugyanis négy évig tartó, számos esetben sáskajárást idéző országlása alatt tényleg úgy ki lett volna nyalva a plebsz tényleges és virtuális hátsója, ahogyan arra most naponta utalgat, nyilván nem lenne kénytelen ezt ellenzéki politikusként művelni – gondolhatnók. Igen ám, csakhogy kizárólag abban az esetben gondolkodhatnánk így joggal, ha nem lenne közismert tény, hogy Ficóék bizony nagyobb szavazataránnyal nyerték meg a választásokat tavaly, mint 2006-ban! Persze micsoda különbség, hogy akkor ők osztották a zsugát a kormányalakításánál, mert volt kiknek, 2010-ben pedig nem akadt partnerük!

Égbekiáltó paradoxon és a választópolgárok általános intellektuális állagára utaló evidencia viszont az is, hogy egyáltalán nem azért maradtak magukra, mert kormányzásukban aztán tényleg nem volt köszönet. Sem elvi, sem pedig gyakorlati értelemben. Csak azért szorultak ellenzékbe, mert a süketségre és vakságra mindenkor hajlamos választók kizárólag Mečiar és Slota nyakába varrták a Fico-kormány valamennyi korrupciós botrányát – annak ellenére, hogy nevezettek mindketten Fico stricijei voltak. Előbbit ezért „szavazták ki” a parlamentből, utóbbi pedig parlamenti törpepárttá degradálódott. Méghozzá úgy, hogy csökött választóik is átszavaztak pártjaik gyilkosa, Fico pártjára…

Fico elsősorban ennek a „választási győzelemnek” köszönhetően képzelheti, hogy fölösleges stílust váltania, és a tőle megszokott sztereotip parasztvakító hazugságok a Radičová-kormány mandátumának lejártával (egy jóvátehetetlen kormánykoalíciós konfliktus esetén esetleg előbb is) ismét a kormányfői székbe repítik.

Abban az esetben majdnem biztosan, ha a Radičová-kormány hátsó udvaraiból továbbra is szinte csak a tanácstalanság látszatát keltő kicsinyes csetepaték, zsibvásári alkudozások, politikai analfabétákat jellemző személyeskedések hallatszanak és látszanak. Ráadásul szinte heti rendszerességgel. Annak ellenére, hogy a jelenlegi kormánypártok legbunkóbbnak, legszemérmetlenebbnek ítélhető politikusai is decens illemtanároknak, szent életű szerzeteseknek számítanak Ficóék legilledelmesebbjeihez, legszemérmesebbjeihez képest is...