Hideg fejjel a felmelegedés ellen

Ha minden az eddigi mederben megy tovább, akkor ezt rendkívül drágán teszik, alacsony hatékonysággal, és elégtelen mértékben – értsd: a globális felmelegedés alig lassul. Földünk átlaghőmérséklet-növekedésének két fok alatt tartása így is csak vágyálom marad.
 A politika és a bürokrácia globális szintű világmentő ténykedése során sajnos (nem először) a sarokba vágták a gazdasági racionalitást. A klímaváltozás fékezésére eddig sok eszközt használtak, kivéve persze a legkézenfekvőbbeket. Voltak kibocsátási kvóták, amikkel kereskedni lehetett: ha egy ország túllépte saját kvótáját, vehetett olyan országtól, amelyik saját kvótája alatt maradt. A baj – globális szinten – csupán az volt, hogy túl sok kvótát osztottak szét, így a határértékeiket túllépők túl olcsón vehettek kvótát, így senki sem állt jelentős gazdasági nyomás alatt, hogy drasztikusan visszafogja kibocsátását. Meg kell jegyezni, hogy a legtöbb ország nem vállalt korlátokat és így részt sem vett ebben rendszerben. Amelyek igen, azok is gyakran messze jutottak a fennkölt ideáloktól. Rémlik még, hogy Szlovákia az első Fico-kormány alatt milyen botrányos módon és áron alul adta el kvótáját az Interblue garázscégnek? De a többi „klímabarát” intézkedésre is van elég elrettentő példa, köztük sok hazai. A megújuló forrásokra elköltött hatalmas összegek is rengeteg visszaéléshez vezettek. Idehaza szinte csak a Fico-kormányhoz közel álló érdekcsoportok jutottak évtizedes biztos üzlethez (méregdrága, garantált felvásárlási árak) és támogatáshoz naperőművek építéséhez. Arról nem is beszélve, hogy mennyire konzisztens, ha az állam egyszerre dotálja a napenergiát meg a Felső-Nyitra vidéki (Fico szülőföldje) szénbányászatot. Azt most hagyjuk, hogy e pénz egy részét alighanem Jánoš képviselő csomagolgatta alufóliába…
 A kvóták és az alternatív energiaforrások dotálása helyett a gazdaságilag legracionálisabb állami beavatkozás a „szénadó” lenne. Ez a környezetvédelmi (vagy inkább klímavédelmi) adó minden energiaforrás és üzemanyag árába beépülne, annak arányában, hogy mennyi üvegházhatású gáz szabadul fel elégetésekor. A megújuló források így eleve versenyelőnybe kerülnének, dotálni viszont nem szabadna őket. Ha az állam mindenképpen költeni akar, akkor kizárólag az energiahatékonyságra és a műszaki innovációkra kellene. Így születhetnének meg az olcsóbb és hatékonyabb környezetbarát technológiák.
 A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója