Füst a pályán

Persze, a sportpályák az egészséges életmód egyfajta szentélyei, satöbbi. De gondoljunk csak bele, kinek sportolnak a sportolók? Fele részben maguknak, rendben. De ott vannak a szurkolók is (sokuknak élete a sport), akik a buzdítással nemegyszer szintén kiveszik a részüket egy-egy sportsikerből. Ezt még a magamfajta kocadrukkerek (akiket már csak az eredmények és a gólok érdekelnek) is elismerhetik. A „rendes” drukkereknek tehát mostantól marad a tökmag, a sör, vagy a kofola. Meg a csodálkozás. Mert megnézném én azt, hogy vasárnap délután valaki odamegy a garampáldi focipályára, és azt mondja a gyerekkora óta focimeccsekre járó Józsi bácsinak, hogy józsibácsi, tessék egy kicsit idefigyelni. Július egy elmúlt, hatályban van az új törvény, úgyhogy dobja el a cigarettát. De hát még van belőle két centi – veti oda Józsi bácsi, és igaza van. De azt akkor is el kell dobni, mondja majd a valaki, akit ezzel megbíztak. Aztán Józsi bácsi vagy eldobja a cigit, vagy nem, de ami biztos, hogy a következő héten inkább tévét fog nézni otthon, ahelyett, hogy megnézné a hazai focicsapat meccsét. Szóval talán nem túlzás azt írni, hogy ez a törvény jobban árthat az egész sportéletnek, mint amennyire a fedetlen stadionokban elszívott cigaretták a nem dohányzóknak. Arról nem is beszélve, hogy a szlovák parlament az említett jogszabály megszavazásával egy végrehajthatatlan törvényt alkotott. Térjünk csak vissza az előbbi példához. Mi van, ha Józsi bácsi a fontoskodó hivatalos embert elküldi a fenébe? Megbüntetik a helyi klubot? Levonnak a pontjaiból? Ne már. Szóval meg lehet érteni szegény Alex Fergusont és David Beckhamet, hogy visszavonulnak (bár náluk nem ez volt a fő indok). Meg nem is azt akarjuk mondani, hogy cigi nélkül nem foci a foci, de mi lesz a következő? A képviselők négy év múlva majd betiltják a tökmagozást?