Figeľ, a tisztességes

„Együttműködésünk célja a jelenlegi kormány elleni alternatíva kidolgozása” – nyilatkozta ugyancsak Dzurinda a találkozó után. A KDH és az MKP, a másik két, parlamenti jobboldali párt nagyon óvatosan kommentálta Dzurinda szavait.

Meghökkentő, hogy a jobboldal (ráadásul a KDH és az SDKÚ esetében két választási időszakról van szó) fél évvel a választások előtt úgy tárgyal a választás előtti együttműködésről, hogy nem mélyül el a témában.

Valószínűleg azért, mert a szlovákiai jobboldalnak nincs vezetője. A természetes az lenne, ha a vezetője a legerősebb párt elnöke, Dzurinda lenne, de úgy tűnik, már nincs ereje ahhoz, hogy egységbe tömörítő személyiség legyen, akire oly nagy szüksége van a jobboldalnak, bár kormányfőként elvitathatatlan érdemeket szerzett. Szlovákiát bevették a NATO-ba, az EU-ba. Számos reformot fogadott el kabinetje, amelyek által a szlovák gazdaság fejlődésnek indult. Eltűntek a nemzetiségi problémák.

Persze, negatívumok is akadtak. A legsúlyosabb az, hogy a politika színteréről csaknem eltűnt az erkölcsi értékek kérdése. Nem elég, hogy nem hangsúlyozták, néhányszor egyenesen ignorálták. Vegyük a legjellemzőbb példát. Dzurinda és kormánya azért került hatalomra, mert élesen bírálta Vladimír Mečiar és szövetségesei kormányzási módszereit.

„A gazdasági katasztrófa szélére sodorta az országot, megnyitotta az utat a gazdasági maffiózók, a szervezett bűnözés előtt” – mondta (a Žurnál hetilap szerint) Mečiarról 1998-ban.

Néhány év múlva azonban Mečiar megbízható és felelősségteljes partner lett számára, akivel számolt egy esetleges koalíció megalakításánál.

Dzurinda kormányzása első két-három évében ügyek tucatjait nyitották meg, a bűnüldöző szervek a Mečiar-korszak legbefolyásosabb emberei ellen emeltek vádat. Privatizálási csalások, szlovák állampolgár külföldre hurcolása, koronatanú meggyilkolása és így tovább és így tovább. Egyik ügy sem zárult le azzal, hogy a bűnösöket elítélték.

Dzurinda második miniszterelnöksége idején arra a felismerésre jutott, hogy a HZDS és elnöke, Vladimír Mečiar olyan megbízható partner, hogy azt tervezte a választások után koalíciót köt vele. A véleményét a mai napig nem változtatta meg, és nem zárja ki a HZDS-szel a koalíciót. Dzurinda e héten a korrupcióról és a klientelizmusról is nyilatkozott, mondván, „soha nem ment nekik olyan jól, mint a jelenlegi kormány idején”. Érdekes, hogy a mečiari kort elfelejtette. Szlovákiában azonban sokan emlékeznek rá.

Tudjuk, a politika kompromisszumokra is épül. De nem végeláthatatlan kompromisszumokra. Ha egy politikus véleménye 180 fokos fordulatot vesz, következetesen meg kell magyaráznia, mi késztette ilyen radikális lépésre. Egyébként hitelét veszti, és a társadalom erkölcsi értékét is gyengíti. Arról nem is szólva, hogy a hasonló, medializált ügyek le nem zárása a jogállam alapjait is megrengeti.

A jelenlegi kormánnyal szembeni alternatíva a visszatérés az alapvető erkölcsi értékekhez. Ha az ellenzék valóban meg akarja szólítani a polgárokat, és harcolni akar támogatásukért, az ilyen alternatíva élére erkölcsileg tiszta embert kellene választania. Olyan embert, akinek politikai múltját és jelenét nem csúfítják hasonló, sehová sem vezető kompromisszumok.

Ilyen embernek tűnik most a volt európai biztos, a KDH elnöke, Ján Figeľ. (A jobboldali pártok többi képviselőjét egyelőre nem ismeri annyira a szlovákiai társadalom, vagy kiütötték egymást személyes támadásokkal.) Bár Figeľ fellépése a szlovák politika színpadán még nem elég határozott, de ő az, nem Dzurinda, aki ki tudná építeni a jobbközép pártok tömörülését, akinek esélye van arra, hogy kiegyensúlyozza Fico Smerét.

1997-ben Július Satinskývel jártam találkozókra a Polgári Intézet Állandó Konferenciája keretében. A demokráciáról és a szabad választások jelentőségéről beszélgettünk. Az egyik alkalommal egy rendkívül kátyús úton zötykölődtünk. Julo Satinský egy idő után nem bírta szó nélkül, és megjegyezte: „Ez aztán dzurindáz!” Ha újra találkozóra utazhatnék Julo Satinskýval, azt válaszolnám neki: „Figeľ, a tisztességes!” (Ľuba Lesná)