Fegyveres, véres szabadságharc

1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő fegyveres felkelés, forradalom bontakozott ki a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.

Az október 23-i tüntetésen a diákkövetelések alátámasztása (a szovjet csapatokat vonják ki; Nagy Imre alakítson kormányt; az egyenrangúság és a be nem avatkozás elve alapján vizsgálják felül a magyar–szov?jet kapcsolatokat; legyenek általános, titkos, többpárti választások; legyen teljes a vélemény- és szólásszabadság, szabad a rádió), valamint a lengyelek melletti szolidaritás kinyilvánítása volt a cél. Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja első titkára ellenséges, soviniszta, nacionalista megnyilvánulásként értékelte a megmozdulásokat és minden engedményt elutasított. Ennek nyomán fegyveres összetűzések kezdődtek: fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar Rádió és a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a Lakihegyi-rádióadót, több fegyverraktárt, laktanyát, rendőrőrsöt, üzemet. Ledöntötték a Sztálin-szobrot. A békés tüntetés népfelkeléssé, s a szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Október 25-én a Parlament előtt a tömegbe lőttek, 26-án Mosonmagyaróváron 52 ember halálát okozó sortűz dördült, 30-án Budapesten került sor véres atrocitásokra, decemberben a salgótarjáni és az egri sortűz követelt áldozatokat. A forradalom politikai irányítása az MDP reformkommunista szárnya kezében összpontosult. Ennek központi alakja Nagy Imre volt, aki október 24-től betöltötte a kormányfői posztot. Újjáalakultak a politikai pártok, szervezetek, Nagy Imre koalícióssá változtatta kormányát. A fegyveres felkelők, tüntetők sem rendelkeztek egységes ideológiával, ám a nemzeti függetlenség visszaállítása és a diktatúra lerombolása elsődleges céljaik közt szerepelt. Mind az utcai politizálók, mind a kormánypolitikát irányítók sorsát a nemzeti függetlenséget eltipró november 4-i szovjet katonai invázió pecsételte meg, amely nem sokkal azután következett be, hogy Nagy Imre meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10–11. táján törte meg a szovjet túlerő.