Ez egy másik Smer?

Úgy tűnik, harmadszorra elsajátította azt a „könnyed eleganciát” is, ahogy a nagy előd bánt koalíciós partnereivel. Persze, ez majd működés közben fog igazán kiviláglani, ám a hozzáállás már most tapintható. 

A napokban tanult kollégám e hasábokon arról értekezett, tehetséges politikus-e Robert Fico. Nos, a jelek szerint nagyon is. Sikerült neki (látszólag?) vesztes helyzetből fordítani, és újfent erős smeres kormányt felállítani. Amikor a Smer hatalma csúcsán volt, azaz az elmúlt négy évben, annyi engedményt tett, hogy három független tárcavezetőt nevezett ki. 

Annyit, amennyi minisztere most a Szlovák Nemzeti Pártnak; vagy a Hídnak és a Sieťnek együttvéve lesz. A kulcsfontosságú tárcákat a Smer megtartotta magának. Arról is gyorsan elképzelést alkothattunk, mit jelent a keresztellenőrzés a legerősebb kormánypárt szerint. Azt, hogy minden tárcánál lesz smeres államtitkár. Hogy a „kicsik” tudják, meddig ugrálhatnak. 

Úgy tűnik, a Smernek csak egy-két rossz napja volt, aztán gyorsan magára talált és most már nem is igyekszik úgy tenni, mint 2012-ben. 
Nem mímel változást, nem játszik felvilágosult, pluralista demokratára. Egyértelműen azt mutatja, ő a király, csak most kellett neki jobb esetben pár fegyverhordozó. Rosszabb esetben udvari bolond. 

Radoslav Procházka frakciójának még a parlamenti alakuló ülés előtti szétesésével a hazai politika mezején kuriózumot produkált. Az egyre foghíjasabb Sieť vezetője már teljes, apatikus rezignációba fordult. A hétvégén azt találta mondani, a Smerrel kötendő frigyet ellenző szavazók még a választások előtt elhagyták őket. Azaz, akik rájuk szavaztak, tulajdonképpen a Smerrel kötendő koalíciót akarták. Ehhez valóban nem lehet mit hozzátenni, köszönöm, nincs több kérdésem. 

A Híd kommunikációs csapatát keményebb fából faragták. Bár a szlovák részről jövő masszív árulózás shitstormjának első hullámát nem tudta kezelni, azóta legalább két fronton is ellentámadásba lendült. Az Országos Tanács ülése után levelet intéztek Szlovákia állampolgáraihoz, továbbá a közösségi médiában és a sajtón keresztüli kommunikációban azt hangsúlyozza, mennyi mindent sikerült átültetni a párt programjából a koalíciós alaptézisekbe. Ezzel párhuzamosat az OT után már egy harcias Bugár Bélát láthattunk, aki már kikéri magának, a kialakult helyzetet pedig egyenesen a demokrácia veszélyeztetésének tekinti. Ja, mert a Smerrel, meg az SNS-szel kormányozni nem az… 

A Híd leveléből – melyben kifejtik, az általuk meghozott kompromisszumról „a közvélemény egy részének véleményétől eltérően nem feltételezzük azt, hogy tragikus lenne”, továbbá: „a felelősséget tudatosan vállaltuk, bár tudjuk, hogy amit teszünk, nem mindenki körében népszerű. Csak a jövő mutatja majd meg, igazunk volt-e. Mi ma meg vagyunk győződve arról, hogy amit teszünk, az helyes.” Megnyerő magabiztosság. 

Azt, hogy a választók is így gondolják-e, rövidesen a megyei, majd négy(?) év múlva a parlamenti választások fogják megmutatni. De a választói emlékezet rövid, és ha az embernek jó a sála, és kellő pénzt fordít kommunikációra, egy nyári szünetnyi idő alatt is be lehet dolgozni egy pártot a parlamentbe. Így most még ne köpje senki a markát, hogy mi lesz négy(?) év múlva. Bugár egyik erőssége az elmúlt 25 évben az volt, hogy mindent meg tudott magyarázni, még ha most, legutóbb, a koalíciós egyeztetések után nem is láthattuk az őszinte, lelkes mosolyt az arcán. Egy dolgot nem magyarázott még meg, amire e sorok írójával egyetemben talán mások is kíváncsiak lehetnek: miben más a koalíciós tárgyalások utáni Smer, mint az elmúlt négy évben – de hozzácsaphatjuk a 2006–2010 közötti időszakot is – kisebbségellenes rendelkezések sorát meghozó vagy támogató, korrupt, az állítólag szeretett államát a végsőkig kiszipolyozó Smer? És ha mindaz, amit a Smer az elmúlt négy évben produkált, elfogadhatatlan volt, akkor most egyszeriben mitől elfogadható?