Előtűnt a Gorilla a ködből

Nyolc évvel ezelőtt, amikor a Gorilla megjelent az állítólagos irat átiratában, alaposan belemart a jobboldalba.
Az SDKÚ–KDH–Híd–SaS koalíciónak egyébként is elállt a lélegzete, amikor önként befejezte politikai pályafutását – hála Sulík harakirijének, az eurózónás mentőövről szóló szavazáskor. A választók már nem vágytak hasonló történetre.

Ráadásul rendkívül érzékenyen reagáltak az „állítólagos Gorillával” szembeni gyanúsításra, így aztán Ficónak ki volt kövezve az útja az egypárti kormányzáshoz.

Neki nem ártott a Gorilla-ügy.

Holott egyértelmű, hogy ugyanazok a kínálatok és praktikák, amelyek összefonták a politikai hatalmat a gazdaságilag befolyásos emberekkel a második Dzurinda-kormány idején, tovább folytatódtak.

Most, amikor mindenki meghallgathatja, milyen beszélgetések folytak a Vazov utcai lakásban, csak ámul és bámul, hogy a politikai életből a közérdek csírája is eltűnt. Az a kérdés maradt csupán, min mennyit lehet nyerni, és a nyereséget hogyan lehet elosztani. Szlovákia áldozat lett. És a vadászok, akik ezt az áldozatot elejtették, úgy tesznek, mintha ők lennének 89 novemberének igazi győztesei. Ez a helyzet, amikor a Gorilla kiszabadult a kalitkájából, és összevissza rohangál, mi pedig nem tudjuk, kit harap meg.

1998-ban, amikor a Mečiargarnitúra végzett, még mindig folyt némi vita az értékekről, mondjuk arról, hogy Szlovákia legyen a NATO és az Európai Unió tagja, amire a társadalom többsége vágyott. Ma már mellékesek az értékekkel kapcsolatos kérdések.
„21,5 milliós provízióban egyeztünk meg, amit én eredetileg háromfelé akartam osztani, hét, hét, hét mindenkinek. Rajtad múlik, meghagyod-e mind a huszonegyet, vagy vetünk némi koncot, ezzel megmutatjuk, milyen jóindulatúak vagyunk, és a többit három részre osztjuk...”

Ilyen azoknak az embereknek a mentális világa, akik semmit sem tettek Szlovákiáért, csak megnyúzták, szétlopták. A fényes nappal elkövetett rablás az egyetlen nyom, amit maguk után hagytak. Nem lehet nem észrevenni a kultúrát és a nyelvet, amely a valódi maffiózók és gonosztevők sajátja.

Ami a legrosszabb, hogy a társadalom többsége beletörődött. Elfogadja, hogy ennek így kell lennie. Hogy egyeseknek szerencséjük van, 500 ezer eurós lakást vesznek, az emirátusokban vásárolnak lakást...

A többiek sorsa az, hogy néhány száz euróért naponta keményen dolgozzanak, és féljenek a migránsoktól, a homoszexuálisoktól. Csak fel ne éledjenek a rabszolgasorsból, és ne jöjjenek rá, milyen egyszerű kitörni belőle.
Például az urnába dobott szavazattal. Mert így is végződhet a történet, melyben a Gorilla-hangfelvétel másolata játssza a főszerepet. Ismét nem árt a Smernek, és a rendszerellenes erőket támogatja, amelyek kiszimatolták a győzelem történelmi lehetőségét.

A régi-új Gorilla-ügyek nekik kedveznek, mert azt az érzést keltik, hogy mindegy, kinek adjuk a szavazatunkat – mindnyájan nyakig benne vannak. Néhány hónap múlva az a sorskérdés dől el, elegendő voksot szerez-e a Gorilla nélküli alternatíva.

A szerző a TASR munkatársa