Elmaradt oszlatás

Peter Pellegrini kormányfő elutazott az Egyesült Államokba, a Fehér Házban fogadta őt Donald Trump. Jól értesült források azt is leírták előre, milyen üzenetet visz Washingtonba Pellegrini: „Meg kívánja erősíteni például korábbi kijelentéseit, hogy soha nem lesz hajlandó elfogadni a kormányszinten való együttműködést a szélsőséges erőkkel”. 

Ó, majdnem elfelejtettük! Azzal kezdődött a hét, hogy nem tiltották be Kotleba pártját. Örömködött is a Vezér, és kijelentette, hogy ezentúl demokratikusnak tekinthető az ĽSNS. 

Természetesen erről szó sincs, egy bírósági ítélet nem arról szóló „igazolás”, hogy mostantól demokrata vagyok. Zuzana Čaputová megválasztott államfő a döntésről ezt írta a szociális hálón: „…helytelen úgy értelmezni a Legfelsőbb Bíróság döntését, hogy ezzel megcáfolta, hogy az ĽSNS szélsőséges párt lenne. A bíróság azt mondta ki, hogy a Főügyészség beadványa nem sorakoztatott fel elegendő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a párt tevékenysége a demokratikus berendezkedés felszámolására irányul”. 

Vélhetően valóban nem voltak elég meggyőzőek a bizonyítékok, mivel Jana Zemková, a bírói szenátus elnöke kijelentette, a demokrácia veszélyeztetésével kapcsolatban a közvetlen és azonnali fenyegetettség mértékét vették figyelembe. Ezt pedig nem találták elég nagynak, mivel Kotleba pártjának messze nincs elegendő képviselője ahhoz, hogy olyan törvényeket fogadhasson el, amelyek fenyegetik a demokráciát. 

Azt inkább el se képzeljük, hogyan szüntethetne meg a parlament egy politikai pártot, amelynek 76 képviselője lenne, vagy akár kétharmados többsége, és egyetlen szavazással felszámolhatná a demokráciát. 

Ám Kotlebáék már megmutatták, hogy van súlya a szavazataiknak, ha a szövetkeznek a kormánypártokkal vagy Kollár Sme rodinájával, és bebiztosítják a nyugdíjkorhatár-plafon bevezetését vagy az Isztambuli Egyezmény lesöprését az asztalról. 

Bármilyen üzenetet vitt is Pellegrini Washingtonba, a Smer már így-úgy együttműködött az ĽSNS-szel.

Ha arról van szó, hogy szűkítsük valakik jogát, ez esetben a nőkét, a „dzsendzser” ellenzői még példásabban tudnak egyesülni, mint a világ proletárjai. 

Kotlebáék ereje vagy veszélyessége nem is abban rejlik, hogy hányan ülnek közülük a parlamentben, hanem abban, hogy degradálják a politikai kultúrát és a politikai párbeszédet, és a hagyományos, politikai fősodorban levő pártokat is a jobbszél felé húzzák. 
Čaputová azt is megjegyezte:

„Persze vitázhatunk arról, hogy mennyire volt jól előkészítve a bírósági beadvány, hogy nem késtek-e vele, és hogy miért tartott ennyi ideig, amíg ítéletet hirdetett a bíróság. De az nem gondolhatjuk, hogy egy bíróság egyetlen ítélettel megoldhatná helyettünk a szélsőségesekkel és fasisztákkal kapcsolatos problémát”. 

Hát ezt tényleg nem remélhetjük. De a határokat meg kell húznia valakinek. Különben egy nap tényleg rádöbbenhetünk, hogy Kotlebáék valóban nem fenyegetik a demokráciát – mert már nincs mit. 

A szerző a TASR hírügynökség munkatársa