Éhező bankárok

Súlyos tévedés azt gondolni, hogy az uniós csúcsfejeknek végre megjött az eszük, és most már valóban azok érdekeit képviselik, akiknek az érdekvédelmére felesküdtek. Az uniós politikusokra a közvélemény egy része még mindig úgy tekint, mintha makulátlan félistenek lennének, a valóság azonban az, hogy ugyanúgy befolyásolhatók, mint az összes többi politikus. Erre a legjobb példa éppen a bankok esete. Azoké a bankoké, amelyek korábban mesés nyereségekre tettek szert, hogy aztán a gazdasági válság kitörését követően - amelynek kitöréséhez ők is hozzájárultak - az államnál kuncsorogjanak segítségért. Pontosabban nem is kuncsorgásról, inkább zsarolásról, az adófizetők pénzének lenyúlásáról beszélhetünk.  Hogy az uniós politikusokat sikerült meggyőzniük, azt misem bizonyítja jobban, mint hogy 2008 és 2011 között az Európai Bizottság 4500 milliárd euró állami támogatást hagyott jóvá a bankok számára. Ez az Európai Unió éves gazdasági teljesítményének 37 százaléka, vagyis nagyjából négy és fél hónapig az Európai Unió összes munkavállalója és cége kizárólag a bankokra dolgozott, amelyek aztán ezt a támogatást feneketlen lyukként nyelték el. Ma újabb bankok jeleznek gondokat, ami szükségessé teszi egy átfogó bankmentő csomag kidolgozását. Ennek egyik részét képezik a most elfogadott szabályok, amelyekkel az uniós adófizetőket próbálják megnyugtatni. Ezek szerint ugyanis a bankmentés feladatát a banktulajdonosokra, a magánhitelezőikre és a nagybetétesekre hárítják át. Ennek értelmében a bankok megmentésében a részvényeseknek és a 100 ezer eurónál nagyobb betéttel rendelkezőknek kell játszaniuk a főszerepet.   Arról már kevesebbet beszélnek, hogy az új szabályok várhatóan csak 2018-ban lépnek életbe, vagyis az adófizetők pénzének lenyúlására még bőven marad idő. Nem is beszélve arról, hogy az uniós döntések nem számítanak szentírásnak, hiszen ha a szükség úgy hozza, az uniós csúcsvezetők rendkívül rugalmasan képesek megszegni azokat a szabályokat, amelyeket ők maguk fogadtak el. Ezzel persze nem azt állítjuk, hogy a bankokra nem férne rá a segítség. Tavaly például - az utóbbi három évben először -már a legnagyobb európai bankok felső vezetőinek fizetése is a tizedével csökkent. A nagybankok vezetőinek éves átlagfizetése így 11,5 millió dollárra esett vissza, ami nagyjából havi 736 ezer eurónak felel meg. A legutolsó szlovákiai nyugdíjas, munkanélküli vagy minimálbéren tengődő alkalmazott is elismeri, hogy ekkora összegből ők nehezen tudnak megélni. Ha a gyerekeink szájából tépjük is ki majd a falatot, a bankokon és a bankárokon akkor is segítenünk kell.