Egy újabb november 17. szlovák módra

Ennek hála szlovákok tömegei Hainburg felé veszik az irányt ezen a napon, hogy emlékezzenek arra, honfitársaik egykor milyen örömmel menekültek Nyugatra a kettévágott vasfüggönyön keresztül. S igen, ma ugyanolyan boldogan hozzák odaátról az 1,80-as tojást, míg nálunk egy karton 4 euróba kerül.
 
Nemrég még amiatt panaszkodtunk, hogy a miniszterelnökünk észre sem vette november 17.-ét. Most a házelnökünk az orosz Dumában szimbolikusan meghajolva ünnepelte e napot, pofon vágva így huszonnyolc éves küzdelmünket, hogy elszakadjunk a Szovjetuniótól – mindenekelőtt az orosz „demokráciától” és életszínvonaltól. S Lajčák külügyminiszter ahelyett, hogy jól kimossa Danko gyomrát, Kiska elnök európai parlamenti beszédén háborodik fel, jóllehet az államfő – tapsvihar közepette – csupa olyan dologról beszélt, amit minden normális ember könnyűszerrel felvállalna. Az utolsó betűig.
 
Egy újabb november 17. szlovák módra. Nincs tojás, nincs vaj, nincs mozgólépcsős főpályaudvarunk, nincs befejezett autópálya Kassáig, nincs Pozsonyban csillagvizsgáló, sem metró, de még működő közlekedési rendszer sem.
 
Vannak viszont rosszul megfizetett tanítóink, aminek következtében nagymértékben nem gondolkodó és demotivált fiatal nemzedék cseperedik fel, miközben a gondolkodó része inkább elhagyja az országot.
 
Van vezető szerepben lévő pártunk, és még két kisebb, törvény által engedélyezett. Újra haverok vagyunk a Kremllel, és a széles nyomtávú vasút egyenesen politikusaink fejébe vezet: nemcsak Dankóéba, hanem Ficóéba, s Lajčákéba is, aki a miniszterelnök diplomata guruja. De gondolkodjunk pozitívan. A megyei választások megmutatták, hogy választóink és politikusaink nagy része másként gondolkodik.