Dilettáns vagy csak cinikus...

De éppen ezért százegyedszer is nézzük meg, mit tudtunk meg a menekültek révén. Amikor Budapesten a Keletiben gyűltek a menekültek és komoly zűrök voltak várhatóak, az első kérdésem az volt: mit keresnek ott? Nem, nem kívántam élősködni mások tragédiáján, de amikor csak nem szűnt az intézményes ostobaság, és hibát hibára halmozva jutottunk el az autópályán gyalogosan elinduló tömegekig, akkor azért csak fontos megnézni, mi miért van. A Keletibe kerülő menekültek lemeztelenítették a 21. századi kelet-európai politikát. Megmutatták, hogy kormányaink, intézményeink a közpénzek valamilyen, jobbára rossz elosztásán túl alig vannak felkészülve válsághelyzetek megoldására. Tévedés ne essék, nem csak a magyar közintézmények nyújtanak lehangoló képet, de ott most felettébb látványosan. Nem azért adózunk, hogy a kormányzat azzal legyen elfoglalva, hogy a lakosság teljesen természetes félelmeit erősítse. Szajkózva persze az európai értékek védelmét, amelyekre egyébként meg a mindennapi politikában magasról tesznek a politikusok. Nap mint nap olyan (cseh, szlovák, magyar) kormányzati kommunikációt hallunk, amely fokozza a félelmet, ellenségesebbé teszi a lakosságot, és még nagyobbnak láttatja a problémát. Pedig a közügyeket intéző politika nem erről szólna.A politika feladata, hogy a társadalmi rétegek különbözőségéből adódó feszültségek oldásával és megoldásával új értéket hozzon létre. Ezen túl minden más politikusi megnyilvánulás süket dumának is tekinthető. Nem azért adózunk, hogy a pénzünket lenyúlják. Közfeladatokat pénzelünk. Azért tartjuk el a közintézményeket, hogy megoldják a problémákat – helyettünk. Aztán előfordulhat, hogy nagy baj van, kell a polgárok közvetlen segítsége. Katasztrófák, árvizek, váratlan események – és a civilek mennek, mert igenis szolidárisak, tessék megnézni. De a delegált jogkört félelem keltésére, feszültség szítására használni szavazatmaximáló szándékkal aljas gazemberség. Az idegenrendészet is szakma, hatalmas tapasztalatokkal és törvényes jogkörökkel. Ha a tavaszi titkosszolgálati és biztonsági jelentések figyelmeztettek a menekültáradatra, akkor nem kampányolni, plakátolni kellett volna, vagy sumákolni, mint Bős ügyében, meg a piaci ár nyolcszorosáért kerítést húzni, menekülteket információ híján becsapni, ezzel világ szégyenét hozva a régióra, hanem a közpénzekből befogadótáborokat létesíteni, a menekültek nyelvét beszélő tolmácsokat szerződtetni. Információs anya-gokat nyomtatni hat–nyolc nyelven, közölni az érkezőkkel, mik a szabályok, és intézkedni. Ezután van idő (és a szövetségeseinknél tudás) eldönteni, kit oltalmazunk és kit nem. Magyarország, Szlovákia gond nélkül vészelte át a balkáni krízist, a menekültekkel együtt, Budapest a Causescu elől menekülő áradatot is elbírta (bár az más volt, hiszen zömében magyarok jöttek és azonnal beilleszkedtek). Most viszont vagy illetéktelenek hada hadovál össze-vissza, vagy a kormányzoknak nagyon is jól jön a probléma, mert a félelem légkörében az erős kéz politikája diadalt arathat. A menekültkérdés viszont megmutatta, hogy nincs erős kéz, csak erőfitogtató kormányzati politikák vannak, amelyek az égő a háznál tűzrendészeti konferenciát sürgetnek, pedig locsolókocsi kellene. S ha mindehhez hozzáteszem történelmi egyházaink időszerű ténykedését (Pannonhalma megint szép kivétel), csak Szodoma és Gomora jut eszembe...