Čaploviči oktatáspolitika

Čaplovič sikertelensége mögött tutyimutyisága is meghúzódik, hiszen más reszortokhoz képest elenyésző számú korrupciós ügye ellenére gyengül a pozíciója. 10 ezer eurót éppen virágokra költeni mégis csak snassz!

A hiba valószínűleg a miniszter erélytelenségéből fakad. Az ígéreteit egyszerűen nem képes betartani. Fogadkozott, hogy újabb felsőoktatási intézmény megnyitását sosem fogja engedélyezni, szeptemberben mégis új egyetem nyitja meg kapuit. A kisiskolák bezárásának terve nemcsak a valószínűleg állásukat elvesztő pedagógusokat hangolja ellene, hanem az érintett települések polgármestereit és lakóit is. Pontosan ezt az elvet akarja érvényesíteni, amikor 30-as létszámú első osztályok nyitását szeretné bevezetni.

A sort még lehetne folytatni, ha nem találnánk olyan példát is, amikor a rendszerbe van beépítve a pazarlás és az alkalmazható szankciók teljes gyengesége. A húsz állami felsőoktatási intézmény rektora közül csupán öt tett eleget vagyonbevallási kötelezettségének. Van köztük a rektori széket éppen elfoglaló, alig 37 éves fiatalember, idős professzor, de magyar egyetemet igazgató rektor is. E kötelesség elmulasztása esetén ugyan vannak szankciók, de az illetékes egyetemi szenátusok aligha fognak fellépni uraik ellen, a minisztérium pedig formailag sem illetékes. De a leadott vagyonbevallásokban sincs köszönet, az adatok legfeljebb az általános iskolai tanítók anyagi helyzetének felelnek meg. Mindez viszont kontrasztban van a szintén nyilvánosságra hozott fizetésekkel: néhány rektor bevétele kétszerese a miniszterelnökének. Az ügy tipikus példája a következménytelenségnek és törvényfelettiségnek. Čaplovič a gyengékkel szemben szigorú, a hatalmasok előtt meghajol.

A felsőoktatás rendszere olyan bonyolult, hogy csak az évek óta benne levők látják át. Az iskolaügyben sok pénz mozog, és szinte kizárólag állami forrásból. Egy gyenge egyetem megszüntetésével meg lehetne oldani a kisiskolák pénzhiányát. De mégsem ez történik. Azokat bezárják, miközben új egyetem születik.