Az úr és a szolga

Peter Pellegrini hamarosan a valóságban próbálhatja ki azt, amire a német filozófus, Hegel jutott az úr és a szolga viszonyáról elmélkedve. Hegel szerint két ember konfliktusában az határozza meg, hogy ki lesz az „úr” és ki a „szolga”, hogy melyikük nyeri az elismertségért folytatott harcot, a másik pedig alárendeli magát neki. De fokozatosan eljön az idő, amikor az úr már nem tudja nélkülözni a szolga szolgálatait és munkája eredményeit, így jobban függővé válik ő maga a szolgától, mint a szolga az urától. Ennyit a teóriáról, nézzük, mit mutat a gyakorlat.

Mindannyiunk számára világos, hogy Pellegriniből csak azért lehetett miniszterelnök, mert a főnök, a pártelnök úr őt választotta ki a posztra. És Robert Fico azért is válaszotta őt, mert Pellegrini szinte rabszolgaként rendelte alá magát neki.

Ő csinált tehát kormányfőt belőle, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Pellegrini mindörökre Fico szolgálja marad. Abban a pillanatban, amikor letette az esküt az elnöki palotában, olyan hatalmat kapott, amivel Fico már nem rendelkezik – Pellegrini gyakorolhatja az összes miniszterelnöki jogkört.
Csakis az ő hatásköre indítványozni az államfőnél, hogy például melyik minisztert menessze és kit nevezzen ki a helyére. Saját pártja és a kolaíciós partnerek persze különféle igényekkel és javaslatokkal állhatnak elő, de a döntés az övé. Ha elhatározza, hogy levált egy miniszter és kinevez a helyére valakit, ezt egyik párt sem tudja megakadályozni, de még az államfő sem.  

Itt már csak a parlament tudna közbeavatkozni, ha többségi szavazással megvonná a bizalmat a kormányfőtől. Csakhogy ebben az esetben nemcsak a kormányfő bukik, hanem az egész kormány, és az államfő dönthet arról, hogy kinek ad új kormányalakítási megbízatást.

Pellegrini azt mondja, hogy Miroslav Lajčák távozása után „nemzetközileg elismert csúcsdiplomatának kellene átvennie a külügyminisztérium irányítását”. Tehát ha rajta múlik, nem Robert Fico lesz az új külügyminiszter, és ha megmakacsolná magát ebben a kérdésben, azzal Fico nem tud mit kezdeni, hiába a Smer elnöke. Pellegrinire nyomást gyakorolhat saját pártja és a koalíciós partnerek is, de nem tudják semmire rákényszeríteni. Végső soron megsemmisítő támadást indíthatnak ellene, de azzal a Smer jelenlegi legnépszerűbb politikusát nyírnák ki a választások előtt. És persze megvonhatják tőle a bizalmat a parlamentben, de ettől még Fico nem lesz külügyminiszter, sem Andrej Danko az ország „igazgatója”.

Most fog kiderülni, hogy Pellegrini született szolga-e, aki el sem bírja képzelni, hogy a saját szabad akarata szerint cselekedjen, vagy azért vállalta eddig a szolgaszerepet, hogy egyszer majd több legyen az uránál.

Ha Ficoból végül külügyminiszter lesz, akkor nem azért, mert Pellegrininek egyszerűen nem lenne más választása. Igenis van. De ha mégis a Smer elnökét javasolja a posztra, akkor végül azt kapja majd, amit egy szolga Ficótól megérdemel. Méghozzá úgy, hogy erről maga Pellegrini hozza meg a döntést.

A szerző a Trend hetilap kommentátora