Ami a rostámon fennakadt

Berényi József maradt

Túljutott az első szakítópróbán a Magyar Közösség Pártja, valamint az Egyszerű Emberek és Függetlenek (OĽaNO) mozgalom. Az utóbbi tömörüléshez tartozó Jozef Viskupič a novemberi voksoláson legyőzte Tibor Mikušt, Nagyszombat megye eddigi elnökét. Aztán némi hezitálás után meghagyta tisztségében, sőt: bizonyos mértékig előbbre léptette Berényi Józsefet, akire első alelnökként a régió oktatásügyi, valamint a közlekedési infrastruktúra szakterületeit bízná. A két párt körvonalazódó együttműködése nem kapott léket, amihez elsősorban a tizenhárom képviselőt felvonultató MKP politikai súlya járult hozzá, továbbá partnerük előrelátó stratégiája. Ennek részeként Igor Matovič azt iparkodik elhitetni, hogy már csak Bugár Bélát és a Hidat bírálja, a szlovákiai magyarokkal, különösen az MKP támogatóival már nincs semmi baja. Az újdonsült megyei vezető pedig, a remélt sikeres együttműködést szem előtt tartva, csak első megnyilvánulásaiban firtatta, mekkora az eddigi alelnökök felelőssége a megye rossz anyagi kondíciója vagy a nehezen ellenőrizhető lépéseik miatt. A teljes igazságot Berényi tudja, aki főleg a választópolgárainak és különösen Menyhárt József következetes kiállásának köszönhetően ezúttal öt évet kapott ahhoz, hogy a frakciójával együtt valóra váltsa mindazt, amit a kampány során ígért.

Egy álláspont két olvasata

Nyilvánosságra hozta a Velencei Bizottság az ukrán oktatási törvénytervezettel kapcsolatos álláspontját. Ha hétköznapi nyelvre fordítjuk le az Európa Tanács neves alkotmányjogászok alkotta tanácsadó szervének udvarias és bonyolult jogászi stílusú dokumentumát, akkor egyértelmű a megállapításuk: legitimnek tartják Kijevnek azt a törekvését, amely arra irányul, hogy minden ukrajnai állampolgár értse és beszélje is az államnyelvet. Ugyanakkor ezt a célt nem lehet elérni a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának korlátozásával, e közösségek szerzett jogainak csorbításával. A világos szakvélemény ismeretében Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter indokoltan szólította fel ukrán partnereit, hogy töröljék el a törvénytervezet kifogásolt 7. cikkelyét, amely csak a nemzetiségi iskolák negyedik osztályáig engedélyezné a teljes anyanyelvi oktatást, a felsőbb tagozatokban kevés kivétellel csak ukránul lehetne tanítani. A kijevi kabinet azonban igyekszik kibúvókat találni. Pavlo Klimko külügyminiszter rezzenéstelen arccal állítja, hogy a velencei testület nekik adott igazat, nem kötelezi Ukrajnát semmiféle korrekcióra. Szerhij Taran ismert politológus azzal biztatja a kijevi kabinetet, hogy Magyarországnak nincs túlságosan sok eszköze az Ukrajnával szembeni nyomásgyakorlásra. Szerinte a budapesti kormánypártok csak azért hangoskodnak, hogy a jövő tavaszi magyarországi választások előtt minél több támogatót szerezzenek odahaza. Ezek a magyarázkodások azonban nem változtatnak a lényegen. Vagyis a kijevi kabinetnek ki kell kászálódnia az önmaga ásta nacionalista gödörből, ha valóban a demokratikus Európába iparkodik.

Aki nem lép egyszerre…

A Kossuth rádió híradásait csak akkor hallgatom, ha alacsony a vérnyomásom. Máskor inkább a pozsonyi vagy a prágai hullámhosszra kapcsolok, ahol nem a hírhedt manipulátorokat is túlszárnyaló agymosás fogad, hanem tisztességes tájékoztatás. A 180 perc című budapesti hírmagazin valamivel kiegyensúlyozottabb, ott meg az agresszív hangnemet megütő, a kormánypártokat ajnározó Kocsis Éva borzolta a kedélyemet. Nagy meglepetéssel olvasom, hogy a műsorvezető hölgyet leváltották. Nem a bántó stílusa miatt. Azért lett kegyvesztett, mert péntek reggelenként olykor némi önbecsülést érezhetett magában, ezért néha nemcsak az Orbán Viktornak nyilván előre elkészített kérdéseket olvasta fel, hanem másokkal is szembesíteni merészelte őt. Arra várt választ, vajon a magyar kormány miért riadt meg a javasolt népszavazástól, amely a budapesti nyári olimpia megrendezéséről döntött volna. Két hete pedig Kocsis arról érdeklődött, hogy valóban több mint kétmilliónyian küldték-e vissza az úgynevezett nemzeti konzultáció kérdőíveit, s tényleg lehallgatják-e a Soros György által támogatott hazai civil szervezeteket? Ilyenkor a meghökkent kormányfő érezhetően kiesett magabiztos szerepéből, majd érdemi felelet helyett lekezelően kioktatta a műsorvezetőt. Vagy ő parancsolta meg a lefokozását, vagy valamelyik buzgómócsing. Intő példát statuálva mindenkinek, aki a budapesti közrádióban meg a királyi tévében nem azt szajkózza, amit lekottáznak.