Ami a rostámon fennakadt

4281 nap

Ennyi ideig volt kormányfő Robert Fico. Ugyanakkor ő maga jelentette ki pökhendien, hogy nem távozik a közéletből. Nyilván igyekszik majd utódja, Peter Pellegrini lépéseit saját és cinkostársai érdekében befolyásolni. Vajon Andrej Kiska államfő teljes mértékben kihasználta azokat az alkotmányos lehetőségeket, amelyeket érvényesíthet közéletünk megtisztítása érdekében? Nem egyszerű a válasz, mert a Mečiarék által sebtében összetákolt, s azóta sem megfelelően módosított alaptörvényről ezúttal is kiderült, hogy különbözőképpen értelmezhető cikkelyeket tartalmaz. Például nem egyértelmű, hogy meddig terjed az elnök jogköre a kinevezések során. Kiska nem akart vékony jégre lépni, ezért fenntartásai ellenére másodszorra már elfogadta Pellegrini miniszterjelölt-listáját. Tiszteletben tartva a parlamenti demokrácia elveit. Az ellenzék és a tüntetők által követelt előrehozott választások alighanem tisztább megoldást jelentettek volna, de az odáig vezető út több buktatót és kockázatot rejt. Mégis legitim a követelés, hiszen két éve a választóknak fogalma sem volt arról, hogy milyen korrupt alakokra és pártokra voksolnak. Most az új kabineten a sor: mielőbb bizonyítsa be, hogy nem Fico és Kaliňák bábja, valóban igyekszik a közéletünket behálózó korrupciós polip csápjait levágni, a kettős gyilkosságot kivizsgálni. Ha nem így lesz, a népharag rövidesen elsöpri őket.

A szabadság és a gyűlölködés határai

Ma már kacagtató, hogy mennyire berezelt Fico, amikor úgy vélte: a Szabadság téren lerakott utcakövekkel a kormányhivatalt akarják megdobálni. Arra azért volt esze, hogy a tüntetőket gyanúsítsa ilyen szándékkal, de rövidesen kiderült az igazság, és az is, hogy ezeknek a fiataloknak tiszták a szándékai, követeléseik pedig törvényesek. Persze, hozzájuk csapódott néhány kétes alak vagy provokátor, akik alpári stílusban ordibáltak a demonstrációk után. Nyilván közülük kerültek ki azok, akik Zsolnán a Smer helyi székházát akarták felgyújtani. S akik néhány politikust, például Bugár Bélát és családját életveszélyesen megfenyegették. Ami már messze túlmegy a politikai kultúra, de az emberiesség határain is. Nem is olyan rég örömmel fogadtuk, hogy az internet terjedésével mennyire bővül a szabad véleménynyilvánítás fóruma. Ez ma is igaz, ám egyre markánsabban látszanak ennek árnyoldalai. Hemzsegnek a többnyire álnéven terjesztett, gyűlölködő, a társadalmi légkört mérgező megnyilvánulások. Németországban igyekeznek határvonalat húzni a helyénvaló, akár vitriolos kritikák, illetve az emberi méltóságot sértő kommentek között. Az általános álláspont szerint a politikusoknak és közéleti szereplőknek sokkal több bírálatot kell elviselniük, mint másoknak, de azért nem mindent. Életveszélyes fenyegetéseket semmiképpen.

A szókimondó Milan Kňažko

Áll a bál a köztévé alkotóit és alkotásait díjazó, OTO című élő műsorban szereplő Milan Kňažko miatt. A színész a nézők szavazatai alapján bekerült a Dicsőségcsarnokba. Köszönetnyilvánításában szarkasztikus éllel javasolta, hogy az új pénzügyminiszter Ladislav Bašternák, a belügyminiszter Marián Kočner legyen. A kormányfő pedig Mária Trošková. „Aki talán valamit tapasztalt Robert Ficónál, a miniszterelnök viszont remélhetően semmit sem kapott el tőle” – így a színész. Ez a mondat verte ki néhány smeres hívőnél a biztosítékot. Jaroslav Rezník vezérigazgató szexistának, szellemi alagsorba valónak minősítette a fricskát. Az ügy minden bizonnyal a Médiatanács elé kerül, amely hozott már vitatható döntéseket. Most viszont figyelembe vehetné a színész további mondatait is: „Egyesek figyelmeztettek, hogy politikáról nem illő ilyen ünnepi műsorban beszélni. Ám mostanság olyan illetlen dolgok esnek meg a politikában, amelyek itt is feljogosítanak a véleménynyilvánításra” – mondta kesernyés mosollyal Kňažko. Aki a bársonyos forradalom során vállalt szerepe miatt morális szempontból is kiérdemelte minden elfogulatlan polgár elismerését.