Államfők és procedúrák

Igazuk van. Rosszabb lenne, ha Zeman nemcsak hivatkozna arra az általa rendelt jogi elemzésre, mely szerint elutasíthatja a parlamenti többség által jelölt miniszterelnök kinevezését, hanem az alapján járna el. De csak azért nem teszi, mert a végén mindenképpen ő kerülne ki vesztesként a huzavonából. Mert ha végül igazat is adna neki a cseh alkotmánybíróság, hogy valóban elutasíthatja a kinevezést, a parlamenti többség viszont nem szavazna bizalmat a Zeman által megálmodott kormánynak, mint az történt Jiří Rusnok hivatalnokkormányával. Zemannak két lehetősége lenne „saját” kormánya kinevezésére. Harmadszor már a cseh alkotmány alapján a házelnök választana miniszterelnököt, tehát a végén Zeman húzná a rövidebbet. Ellentétben a csehekkel, a szlovák alkotmányba nem építettek be ilyen biztosítékot. A következő szlovák köztársasági elnök nem köteles úgy eljárni, mint elődei, Michal Kováč, Rudolf Schuster és Ivan Gašparovič. Ők tartották magukat ahhoz az alkotmányos alapelvhez, hogy az államfő kötelessége az állam normális működésének biztosítása. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy kinevezi kormányfővé azt, akinek a választások után a parlamenti többség bizalmat szavaz. A kormányfő ezután javaslatot tett a kormány összetételére, a parlament pedig bizalmat szavazott az új kabinetnek. Sajnos, a szlovák köztársasági elnök másképpen is eljárhat. Kijelentheti, hogy nem nevezi ki a parlamenti többség bizalmát élvező miniszterelnök-jelöltet, például arra hivatkozva, hogy félelmei szerint az új kormányfő nem tudná méltó módon ellátni kötelességeit. Sőt, helyette mást nevezhet ki kormányfővé, mert az alkotmány erről csak annyit mond, hogy „kormányfővé a Szlovák Köztársaság bármelyik polgára kinevezhető, aki parlamenti képviselővé választható”. A parlamenti többségnek ilyen esetben két lehetősége lenne: vagy elfogadja az elnök kormányfőjét és kormányát, vagy nem szavazza meg a kormányprogramot. Az államfő az utóbbi esetben az alkotmány újabb passzusára támaszkodhat, mely szerint az államfő „feloszlathatja a parlamentet, ha az a kormány kinevezését követő hat hónapban nem szavazza meg a kormányprogramot”. Ami új parlamenti választásokat jelentene. A csehek, bár beépítettek az alkotmányukba egy biztosítékot az államfői önkény ellen, már tudják, hogy az egész kormányalakítási procedúra rosszul lett megfogalmazva. De sokkal jobban, mint a szlovák alkotmány idevágó fejezeteiben. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora