Alkalmi háromkirályok

Ülnek a háromkirályok sötét ünnepiben, glancos-flancos, politúrozott asztal mögött, az álliberális, a fasiszta, meg a baloldali demagóg. Utóbbi épp az ingujját igazgatja, adunk az eleganciára, a magyar kártyát David Copperfield sem tudná szebben kipottyantani, de hát Zsolna megyében nincsenek is hunok vagy mik...

Komoly, határozott, úgynevezett felelősségteljes arcvonások, terheltség inkább másban, mintsem gondban, koalíciós szerződést ratifikálunk, s bevesszük a buliba a HZD-t is, elvégre ők se képviselnek semmiféle elvet, azért képesek megújhodni. Leteszteljük, úgymond, beveszik-e a választók ezt a katyvaszt, hatékonyabb, mint az elektrosokk, kísérletezgetünk, összefekszünk, az ideális állampolgár a zárt osztályon található, halkan hebeg és bénázik a sarokban, továbbá évek óta nem mozdul el onnan, már lyukat hugyozott a padlóba, mint egy alien, na most kérek bocsánatot Ken Keseytől és Ridley Scott-tól.

A háromkirályok a jövőbe vetik termékenyítő tekintetüket: sugaras szemük előtt megképződik az eszményi kormány, melyben a szociáldemagóg lesz a pantokrátor és a főbíró, a fasiszta a nemzetiségi és kulturális főmufti, az álliberális pedig a kincstárnok, hátha beválik, ezt még úgyse próbáltuk ki.

Csodás ez a nyár, kék az ég és zöld a fű, és minden olyan egyszerű, kék busszal hordja a nyári Mikulás a kék álmot, már minden kék, de viagra már pirosban is. Sajtóhír: Szlovákiában még egy kommunista párt alakult...