Abdul, a keleti szlovák dzsihádista

A szlovák származású muszlim terroristajelölt lefülelésével sikerült olyat alakítaniuk, hogy a valódi terrorral küzdő nyugati kollégáik még hetekig képtelenek lesznek magukhoz térni a röhögőgörcsből. 

A hétvégén robbant a hír, hogy a cseh rendőrség lefülelt egy szlovák származású, az iszlám hitre pár éve áttért fiatalembert, aki a közösségi hálón Abdul Rahman néven idióta üzeneteket osztott meg, és akinél a házkutatás során állítólag vegyi anyagokat és pokolgép készítéséről szóló leírást is találtak. Az eldugott Eperjes megyei településről, Szentmihályfalváról származó Dominik ugyan azt állítja, hogy csupán tűzijátékot akart előállítani, amit az ismerősei is megerősítettek, a cseh rendőrség ennek ellenére terrorcselekmény előkészítésével vádolja, és potenciális terroristaként kezeli. 

Első hallásra akár csettinthetnénk is, hogy milyen ügyes rendőrök vannak a szomszédunkban, a régiónk rendőreivel kapcsolatos eddigi tapasztalataink azonban óvatosságra intenek. Valószínűleg ez az eset is csak az egyike lesz azoknak a pótcselekvéseknek, amelyekkel a lakosságot próbálják elkápráztatni, valódi hatása azonban nem lesz, azon kívül, hogy tönkreteszik egy valószínűleg inkább ideggyógyintézeti kezelésre szoruló ember életét.

A valóban veszélyes terroristákkal ugyanis a rendőrségünk nem tud mit kezdeni. Például a csaknem 140 halottat és több mint 400 sebesültet követelő, három évvel ezelőtti párizsi terrortámadás egyik főkolomposa, Salah Abdeslam a terrorcselekmény elkövetése előtt hetekig egy nyitrai panzióban üdült. Aki ugyanis valóban terrortámadásra készül, az nem hívja fel magára a figyelmet idióta internetes posztocskákkal, hanem igyekszik a lehető legjobban beolvadni, a rendőröknek és a titkosszolgálatnak így nem kis munkát okoz a felderítésük. Sokkal könnyebb és veszélytelenebb elfogni és veszélyes terroristának beállítani egy önértékelési zavarokkal küzdő fiatalt, azt mímelve, hogy küzdünk a terrorizmus ellen.

Ez azonban csak az egyik példa a rendőrség pótcselekvésére. Ugyanez jellemzi ugyanis a szélsőjobb elleni harcot. A szerelmi bánat okozta frusztráció miatt egy eldugott külvárosi garázs falára horogkeresztet pingáló tinédzsert veszélyes neonáciként hurcolják meg a sajtóban, miközben a valóban veszélyes szélsőjobbos figurák jól fizetett parlamenti képviselőként osztják az észt. Ugyanígy a pedofilok elleni harc is többnyire akkor kerül előtérbe, ha egy unatkozó pap vagy tanár tiltott honlapokra téved, a pedofil tartalmakat készítő bűnbandák még csak szóbeszéd szintjén sem kerülnek a rendőrség célkeresztjébe.

A pótcselekvés szótári meghatározása szerint „kényszerből vagy a látszat kedvéért végzett (nemszeretem) munka, tevékenység”. Nos, ez az, amiben a cseh és a szlovák rendőrök egy része európai szinten is kiválóan teljesít, szégyent hozva a munkájukat becsületesen végző kollégáikra, akik a látszat ellenére még mindig többségben vannak.