A távozó hatalom utolsó pofonja

Az egyébként pompásan megalkotott körforgalom környékén a sok fekete szemüveges, jól öltözött hazafi és a még több rendőr jelenléte jelezte, hogy nem az ünnep üzenete a legfontosabb, hanem az esetlegesen elégedetlen városi polgárok csendben tartása. Ami megint sikerült, mint Sólyom László persona non gratának nyilvánítása alkalmával egy évvel ezelőtt és kétszáz méterrel közelebb a Dunához.

A vasárnapi cirkusszal minden komáromi polgár előtt nyilvánvalóvá vált, hogy amikor kora tavasszal Komáromban elkezdték a legforgalmasabb útkereszteződésben a körforgalom építését, Ficóék pontosan tudták, hogy nem azt fogják csinálni, amit a közvéleménynek elmeséltek erről a közúti építményről, hanem azt, hogy a Slota által sugallt elmeelhomályosító pszichózisban Szent Cirill és Metód szobrát fogják újraavatni július negyedikén a körforgalom tengelyében. Ők pontosan tudták, mi következik, csak akiket a legközelebbről érintett, azok nem, Komárom önkormányzata és a város lakossága. Az elvtársak úgy szónokoltak a megjelent megközelítően nyolcvan százalékban idegeneknek, mintha Komáromnak nem volna városvezetése, polgárai, akiknek – de ez most nem fontos – több mint 60%-a magyar. Tették ezt húsz évvel a rendszerváltás után, hatéves európai uniós tagsággal, az általuk sokszor felrúgott gyalázatos nyelvtörvényükkel, megdicsérve a jelenlévő zsolnaiakat, zólyomiakat, nyitraiakat a nagy áldozatért, hogy eljöttek Komárom jeles városába a szlovák–magyar ellentéteket szító, szívhervasztó, bánatos ünnepségre. Elhozták megyei elnökeiket, elöljáróikat, akiknek sikerült több közjogi-méltóságnyi funkciót összevadászni a szlovákiai átlagfizetés négy-ötszöröséért egyenként. Ez aztán a derekas esélyegyenlőség, a kapitalizmusban is jól működő szocializmusban. Koltai Robi filmje jut eszembe: Sose halunk meg!

Nem tudom, mit szólna Juraj Blanár, aki itt otthon érezhette magát, ha Zsolnán az elfogulatlanul is költőzseni Ady Endre mellszobrát avatnák fel, mondjuk pusztán azért, mert megírt egy olyan költeményt, mint a Magyar jakobinus dala, amelyben lélekben átöleli az évszázadokon át hontalan és semmiben nem vétkes szlovákságot is. Mert nekünk itt Komáromban se Cirillel, se Metóddal – akik nem szlovákok, hanem görögök voltak – nincsen gondunk, csupán Robert Fico sanda, gyűlölködő módszereivel, aki olyan gyáva, hogy nem mer azon a címen cselekedni, amit élete fő céljának jelölt meg. A Smer feje hadvezérnek olyan kicsi, hogy képtelen bennünket itt lent, szlovákokat és magyarokat összeugrasztani, mert nemcsak háborúzni nem akarunk, hanem – az ő nagy bánatára – jól kijövünk egymással. S nemcsak itt, hanem Gömörben, Kassa környékén, Bodrogközben, s nem kevésbé Komáromtól nyugatra is.

A szlovákiai magyarnak és Komárom polgárának tehát végképp nem Cirill és Metód munkásságával és eszmeiségével van baja, hiszen ők az ellenkezőjét akarták, mint a szánalmas szoboravatás szervezői, hanem Robert Fico és emberei korlátlan, jogszabályokat tipró, emberellenes módszereivel. Meg azzal, hogy néhány autóbusznyi elfogult vagy csak rábeszélt szlovák ember előtt lejáratták Komárom képviselő-testületét és lakosságát, akikről az érkezett zólyomiak, zsolnaiak, esetleg a nem túl távoli Érsekújvár környékiek azt gondolhatták, hogy műveletlen bunkók, mert ahelyett hogy hallgatták volna szeretett miniszterelnökük elődkutató szónoklatát, bekiabáltak és vuvuzeláztak. Egyébként nincs kétségem afelől, hogy az ünnepségre érkezők nem rossz szándékú emberek, olyanok, mint az itt élők, s ha úgy adták volna elő nekik, hogy tisztelve egymás történelmét, múltját, jöjjenek el Komáromba, s ünnepeljünk együtt, egy éven belül két szép ünnepség lehetett volna a városban, a Cirill és Metód szobrának elhelyezése méltó helyen és első királyunk szobrának felavatása. Politikusok nélkül zokszó nélkül ment volna. Minden ünnep a békesség és összetartozás napja is.

Minden nem részrehajló komáromi tudja, hogy a szoboregyüttes elhelyezését jó szándékkal és ahhoz illő párbeszéddel rég meg lehetett volna oldani – és a közeljövőben meg is oldódott volna –, de ezt Robert Fico és csapata akarta megoldani, mégpedig így. Egy város nyílt lenézése élvezetesebb politikai diadal számára, mint a dicsőséget nem jelentő egyezkedés.

Tehát az évekig tartó meddő vita Cirill és Metód szobra elhelyezése körül Komáromban – legkevesebb három jogszabály megsértésével – lezárult. Meglepetést nem hozott. A búcsúzó Fico-kormány tulajdonképpen csak folytatta, illetve befejezte azt, amit négy éven keresztül megengedett magának. (Jóba Mihály)