A száz nap

No jó, persze, inkább afféle türelmi idő az első száz nap, annak leteltével illik először tisztességesen elemezni az adott mandátum, közhivatal, tisztség viselőjének munkáját. Hát akkor nézzük Andrej Kiska elmúlt 99 napját.  Az új államfőt két dolog jellemezte megválasztása után.  Egyrészt kezdő a politikában, tapasztalat és a politikacsinálás ismerete nélkül, másrészt pedig ő az a civil jelölt, akivel szemben hatalmasak voltak az elvárások.  Az első jellemzés nem érvényes. Kiska nem kezdőként viselkedik, hogy mennyit készül, nem érdekes, az a dolga. Komolyabb bakit nem követett el, a protokolliroda remélhetően már szépen elmagyarázta neki, hogy ha Szliácson a fegyveres erők főparancsnokaként jelenik meg a repülőnapon, s ott felsorakozott katonák állnak mereven, parancsnokuk tiszteletére, akkor nem lehet trampli öltözékben, partihangulatban érkezni. Jövőre megnézzük. Továbbá bizonyára azt is elmagyarázzák neki, hogy bármennyire szeretheti Richard Müllert, az énekes CD-je kereskedelmi áru, annak reklámjához, keresztelőjéhez nem adhatja a nevét, arcát. Azt továbbra sem magyarázták el a tanácsadói, hogy ha továbbra is sajtóhírben közli, hogyan osztotta szét elnöki fizetését, rövid időn belül a dolog visszatetsző lesz (már most az, de még sok embernek tetszik). Ennél fontosabb, miként teljesíti a szerintem is túlzott elvárásokat. Komolyan vette az Alkotmánybíróság vonatkozó jogértelmezését, és nem nevezett ki néhány alkotmánybírót.  A lépés kérdéses, okosabb lenne újfent rákérdezni az elnök mérlegelési jogköreire, mert nem világos, milyen alapon utasíthat vissza legitim módon megválasztott tisztségviselőt (ez ilyen formában még nem történt meg), mindenesetre volt egy közhangulat, amely azt várta, hogy Kiska ne engedje „elsmeresedni” az Alkotmánybíróságot. Az államfő raktárbázist ígért a NATO-nak, ebben a kérdésben konfliktusba került a kormányzati állásponttal, de megírtuk párszor, a szövetség tagjaiként Kiska, nem Fico módján kell reagálnunk.  Ezen túl az első száz napról hű de sokat elmondani nem lehet. Ha megkérdeznénk tíz véletlenszerűen kiválasztott járókelőt, mire emlékszik az elnök első száz napjából, a bérének elosztásán túl kevesen tudnának mást mondani. Ha tehát száz nap után értékelni akarunk, akkor azt kell mondanunk, langyosra sikeredett kissé a közel három hónap, s a 99. napon, a tévében fogalmazott először élesen és határozottan az államfő. A türelmi időszak lejárt, és a vasárnapihoz hasonló, határozott, de érvekkel alátátmasztott véleménynyilvánításból feltehetően több lesz.  Nos, akkor majd értékelni is lesz mit.