A Radičová-kísérlet

Helyette tanít és visszatér a civil szférába. Miért számít ez fontos eseménynek? Nos, ha van olyan személyiség, aki jelenlegi felhozatalból a legközelebb áll a tisztességes ember fogalmához, akkor az Radičová. Karrierjének alakulása pedig azt mutatja, hogy egy ilyen személynek a szlovákiai politikában nincs jövője.

A politikusok megítélése Szlovákiában nem a legfényesebb. A közvélekedés szerint ezek az emberek kétszínűek, hazudnak, tehetségtelenek, vagy éppen számítóak. Ez sok közszereplőre egyáltalán nem, vagy csak részben igaz, valójában viszont az a helyzet, hogy jó politikus abból a személyből lehet, aki olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, melyeknek az erkölcsösséghez semmi köze. Iveta Radičová nem volt egy tökéletes jellem. De igyekezett meghonosítani az országban egy másféle, helyi szinten szokatlannak tűnő politikai kultúrát, ami a pártok és a választók kihasználása helyett az együttműködésre és a kölcsönös elégedettségen alapuló kompromisszumokra épít. Bele is bukott, ahogy egyre több alkura kényszerült, úgy veszített fokozatosan eredeti imidzséből. Azzal, hogy eltűnik a szlovákiai politikából, szegényebbek lettünk egy, a szó szoros értelmében jó szándékú személyiséggel.

Radičová távozása kapcsán el lehetne játszani azzal a gondolattal, mi lett volna, ha a volt kormányfő nem bukik meg ilyen hamar, méghozzá azért, mert a saját pártjában egyértelmű támogatottságnak örvend, vagy össze tudja rántani az egymással marakodó koalíciós partnereket. Az a helyzet, hogy ha Radičová ezekre képes lett volna, akkor el sem jutott volna a miniszterelnökségig, hiszen előbb kellett volna megkötnie a maga, elveivel nehezen összeegyeztethető alkuit.

Az egykori miniszterelnököt és politikai életművét másként értékelik majd a kívülállók és a politikusok. Az egykori kormánykoalíció tagjai például – szintén jogosan – csak a rémálmaikban kívánják majd vissza azt az időszakot, mikor képtelenek voltak betartatni az egyezségeket, nagyrészt Radičová erőtlensége miatt. És vannak azok, akik totálisan félreértelmezik a meghonosítani kívánt új stílusú kultúrát, mint Ján Čarnogurský, aki szerint az eset azt bizonyítja, hogy a politika Szlovákiában nem való a nőknek.

Radičová személyében az a politikus távozik, aki az első Fico-kormány idején hajlandó volt önszántából lemondani mandátumáról egy egyértelmű hiba után, aki igazi szakértőként irányította a munkaügyi minisztériumot, és aki központi témává tette az átláthatóságot, a korrupció és klientelizmus elleni fellépést. Csak remélni lehet, hogy így emlékeznek rá a jövőben is.