Az európai parlamenti választás az év egyik legnagyobb meglepetését hozta. Ez azonban nem az Európai Parlamentet, hanem Franciaországot érinti: Emmanuel Macron elnök meglepő módon június végére és július elejére kétfordulós parlamenti választást írt ki, reagálva a Le Pen vezette Rassemblement National blokk egyértelmű győzelmére.
A populizmus útjai kifürkészhetetlenek
Ez érdekes helyzetet teremtett: július elején választást tartanak a La Manche csatorna által elválasztott két országban. Paradox módon mind az Egyesült Királyságban, mind Franciaországban az előre hozott választásról váratlanul a politikai csúcsvezetők döntöttek – és mindkét esetben egy bizonytalan kimenetelű, kockázatos gambitról van szó.
A parlamenti választások önmagukban nem veszélyeztetik közvetlenül az államfő pozícióját. Franciaországban csak 2027-ben lesz elnökválasztás. Az alkotmány szerint ő felel a külpolitikáért és a védelemért, a miniszterelnök pedig a belpolitikai ügyekért. Marine Le Pen pártja pedig most megkaparinthatja a kormányfői széket. Persze minden a választási eredménytől függ, amit nehéz előre megjósolni a bonyolult francia rendszerben. Ráadásul a választók általában másképp szavaznak a belföldi választásokon, mint az európai parlamenti megmérettetésen. Macron szimpatizánsai úgy vélik, hogy az euroválasztás elsősorban a dacról szólt.
A miniszterelnököt az államfő nevezi ki. Ha a Rassemblement National nem szerez többséget a széttagolt francia parlamentben, akkor nem biztos, hogy meg tudják szerezni a kormányfői pozíciót. Ugyanakkor már elhangzottak olyan utalások, hogy léteznek bizonyos koalíciós lehetőségek, amelyek a Rassemblement National fiatal vezetőjének, Jordan Bardellának viszonylag nagy esélyt adnak az ország vezetésére.
A kommentátorok és elemzők sorra azt boncolgatják, Macron valójában miért is írt ki ily váratlanul parlamenti választást. Tény, hogy 2022-ben elveszítette abszolút többségét a parlamentben, ezért az összes szavazás eredménye bizonytalan, és különösen az lett volna a 2025-ös költségvetésé – valószínűleg a francia törvényhozás azt nem fogadta volna el. Ilyen szempontból Macron gambitja egy meglehetősen racionális döntés, hogy méltósággal jöjjön ki a helyzetből.
Nemcsak Franciaország, hanem az egész Európai Unió kíváncsian várja majd, hogyan alakul a helyzet. Olaszország után elég valószínű, hogy Európa második legnagyobb országa is a populizmus irányába fog elmozdulni.
A szerző a Trend gazdasági lap főszerkesztője
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.