A politikai akarat esete a hazai korrupcióval

Jeffrey Sachs amerikai közgazdász megjegyezte, eddig is, a panamai botrány nélkül is teljesen világos volt, hol és hogyan működnek az adóparadicsomok, csakhogy a politikában nem a tények, a valóság számít, hanem az, amit valóságként ismernek el vagy annak állítanak be a csúcsvezetők. Mert ha valami nincs, annak következményei se lehetnek. 

David Cameron brit miniszterelnök a konferencián bejelentette, minden cég, amely az országában ingatlant vásárol, köteles lesz nyilvánosságra hozni a végső haszonélvezőt, mert kormánya nem szeretné, ha London a világ pénzmosodájává válna. További országok is csatlakoznak Nagy-Britanniához, létrehozzák a végső haszonélvezők nyilvántartását, és megosztják egymás között, hogy mit tudnak az adóparadicsomokban működő cégek valódi tulajdonosi hátteréről. Adrian Lovett, egy elismert korrupcióellenes szervezet képviselője a konferencián megdicsérte Cameront, de hozzátette, ez nem elég. Az Egyesült Államok, Ciprus, Hollandia és még sok más ország jogrendje sem engedheti meg az adóparadicsomok működtetését. 

Háromszázötven világhírű közgazdász, Angus Deatontól Thomas Pikettyig nyílt levélben szólította fel a politikusokat, hogy a londoni konferencia a vég kezdete legyen az adóparadicsomok számára, mert létezésük akadályozza a világgazdaság működését. Ha azok az emberek, akik a legtöbbet profitálnak a magántulajdonhoz való jog, a szabadkereskedelem és a jogállam működéséből, ám adóelkerülésekkel aláássák e rendszerek működését, akkor nemcsak maguk alatt vágják a fát, hanem az egész rendszert döntik össze. Emlékeztettek Adam Smith-nek, a modern közgazdaságtudomány atyjának mondatára is, aki azt írta, a gazdagok nem hogy a vagyonuk és bevételeik arányában kötelesek adózni, hanem még kicsivel nagyobb mértékben. És az az állapot, amikor már csak a szegények nyögik az adóterheket, nemcsak gazdaságilag fenntarthatatlan, hanem rendkívüli társadalmi veszélyeket hordoz. A londoni konferencián ezt John Kerry amerikai külügyminiszter is beismerte, amikor azt mondta: Az emberek dühösek, és a haragjuk csak egyre nő. 

Londonban okos gondolatok hangzottak el Spanyolország képviselőjétől (a korrupció elleni harcot nem nyerhetjük meg csak a jog területén, ez társadalmi, kulturális kérdés is), a román küldöttől (a hatalom sokszor csak mímeli a korrupció elleni harcot, mert tagjai valójában a korrupció haszonélvezői), továbbá Málta és még sok más ország képviselőjétől. 

Szlovákia képviselőjétől nem hangzott el semmi – minek is, hiszen „csak” az ötödik legkorruptabb ország vagyunk az unióban. 
Cameron rögtön a konferencia elején alaptézisként szögezte le: „Tudjuk jól, hogy bármilyen előrelépés a korrupció elleni harcban a politikai akarattal kezdődik”. Nem, ez nem valamiféle banális közhely, ez a rideg valóság. Szlovákiában azért nincs előrelépés a korrupcióval szemben, mert nem volt hozzá politikai akarat. Csak szavak, szavak, szavak…