A palota foglya

Pillanatnyilag az a legnagyobb baj az amerikai külpolitikával, hogy egyre inkább alárendelődik az elnökválasztási kampánynak. Ami nemcsak a jelöltek és holdudvaruk nyilatkozataira jellemző, hanem egyes döntések mögött is puszta propagandacélok állnak. Ez nem újdonság, sok évtizedes hagyomány, a játék négyévente -a béna kacsa évében - megismétlődik. A baj az, hogy a partnerek is így tekintenek még azokra a döntésekre is, amelyeket a hivatalban levő washingtoni kormányzat esetleg komolyan gondol. Ez pedig nem használ az olyan súlyos problémák kezelésének, mint Irak vagy Afganisztán. Ez utóbbi pedig távolról sem csak az amerikaiakat érinti, hanem minden NATO-tagországot - így Szlovákiát is -, amelyek katonákat küldtek oda. Jelenleg a NATO és külön az USA parancsnoksága alatt több mint hatvanezer katona állomásozik ott. Pillanatnyilag úgy tűnik, az észak-atlanti szövetség első igazán komoly külföldi akciója csúfos kudarcot fog vallani. A helyzet megváltoztatásához nagyon gyors döntésekre lenne szükség, nem olyan kampányfogásokra, amilyenekhez a múlt héten a demokrata elnökjelölt, Barack Obama folyamodott Kabulban.
Afganisztánnak van egy másik politikai felhangja is. Nemegészen egy évvel ezelőttig amolyan sikertörténetnek számított, a távozó Bush ezzel kompenzálhatta Irakban megtépázott imázsát. De valószínűleg úgy kell kiköltöznie a Fehér Házból, hogy ezt az egyetlen külpolitikai sikert sem tudja utódjára örökíteni. Washington 2001 végén könnyen megdöntötte a tálib kormányzatot, az USA-barát Karzai került hatalomra, s egészen a múlt év őszéig úgy tűnt, hogy lassan-lassan normalizálódik a helyzet. De aztán feltámadtak a tálibok. És nemcsak a déli, a Pakisztánnal határos, katonai szempontból veszélyesnek tartott tartományokban, hanem a kabuli kormány és a szövetséges erők által szigorúan ellenőrzött fővárosban, Kabulban is. A Karzai-kormány szinte már semmit nem ellenőriz, az elnök a tartományokba már nem mer kiutazni, a külföldi vendégeket még tudja fogadni, de mint egyesek ironikusan megjegyezték: az elnök az elnöki palota foglya.
Májusban és júniusbanmártöbb szövetséges katona és civil halt mega harcokban és merényletekben Afganisztánban, mint Irakban.
Amúlt héten a tálibok elfoglalták aNATOegyik déli támaszpontját. Nemsokkal korábban Kandahárban egy börtönből közel ezer foglyot szabadítottak ki, köztük több száz tálib fegyverest. E hónap elején Kabulban az indiai nagykövetség elleni merényletben 41-en meghaltak, 150-en megsérültek. Mike Muellen tengernagy, az amerikai vezérkar főnöke tíz napja rendkívül aggasztónak nevezte a tálibok megerősödését, és - ami nagy szó - kénytelen volt elismerni: „Ezek nagyon, nagyon tapasztalt harcosok.“ Mivel általános megítélés szerint Irakban nagymértékben javult a biztonsági helyzet, a Pentagon állítólag fontolóra vette azt a lehetőséget is, hogy vagy tízezer katonát átdobnak Irakból Afganisztánba. Elemzők ennek kapcsán azt kérdezték, stratégiaváltás készül-e a Pentagonban. Amibiztos: a plusz tízezer fősemelég. Adöntéssel nemszabadna várni az új elnökre,nemszabadna megvárni, hogy a tálibokmégellenőrizhetetlenebbül megerősödjenek.
Csaknem húsz évvel ezelőtt, amikor az utolsó szovjet katona is kénytelen volt kivonulni Afganisztánból, mindenki felemlegette: bizony az afgán harcosokat, a mudzsahideket még soha egyetlen külföldi hatalom sem tudta legyőzni. 2001 után ez a mítosz megdőlt. Vagy mégse? (Malinák István)