A nyelvért vagy ellene?

A szlovákiai és a nemzetközi közvélemény formálóinak jelentős része már a szankciók visszaállítása és a nyelvrendőrség újraszervezése miatt is kifejezte megbotránkozását, de a nyelv miatt – mégpedig ez esetben éppen a szlovák nyelv miatt – még nem emelt szót senki. Ezt most én, a magyar nemzetiségű nyelvész teszem meg. Mert miről is van itt szó többek között? Arról, hogy a törvény csak a szlovák standard nyelvváltozat, tehát a szlovák irodalmi nyelv használatát tartja elfogadhatónak a hivatalos ügyek intézésére, a nem ehhez tartozó nyelvi elemek használata már büntethető. Ez azt jelenti, hogy pl. a nyelvjárási szavak használata is. Ha ez valóban így van, akkor nem azokat kell büntetni, akik esetleg egy-egy nyelvjárási szót beleszerkesztenek hivatalos beadványukba, hanem azokat a nyelvi és politikai szempontból egyaránt tájékozatlannak tekinthető személyeket, akik ilyen törvényt összeállítottak, sőt jóváhagytak. Megjósolhatom, hogy ebben az esetben nem a magyar kisebbséggel gyűlik meg a baja a szlovák hatóságnak és a nyelvrendőrségnek, hanem a szlovák ügyfelekkel. Hogy miért? Mert az iskolázott magyarok jelentős része már a szlovák irodalmi nyelvet tanulta a magyar iskolában is, és sokkal jobban ismeri a szlovák nyelvtant, mint a szlovákok és a szlovák iskolát végzettek nagyobb része, hiszen a szlovák nyelvtan ismerete nélkül nem tanult volna meg szlovákul. A szlovákok ellenben a szlovák iskolában nem a grammatikát tanulják elsősorban, hiszen ők már azt hiszik, jól beszélnek szlovákul – még otthonról hozták magukkal ezt a nyelvtudást, természetesen jó néhány nyelvjárási kifejezéssel együtt, amelyeknek hivatalos használatáért most büntetés jár. Vagyis úgy állnak a helyes nyelvhasználat kérdésével, mint a magyar iskolában végzett személyek a magyar nyelvhasználatáéval – ez utóbbiak is jobban ismerik a szlovák nyelvtant (mert azt meg kellett tanulniuk), mint a magyart, különösen akkor, ha a magyartanáruk is szívesebben tanított irodalmat, mint nyelvtant.

De miért járhatna egyáltalán büntetés annak, aki esetleg nyelvjárási elemeket kever az irodalmi szlovák szövegbe, vagy helyesírási hibát ejt a kérvényében? Még a helyesírási hibának a törvénnyel való büntetése is a túlzások túlzása, aki pedig pl. az irodalminak szánt szövegbe került nyelvjárási szóért büntetni merészel, az maga is legalább deresre húzást érdemel. Igen, az érdemel büntetést, nem pedig az ilyen „hiba” elkövetője. Hiszen a nyelvjárások a nyelv kincsesbányái, s a falusi emberek – hiába igyekeznek a pedagógusok megtanítani velük anyanyelvük standard változatát, – hacsak nem lépnek értelmiségi pályára, visszatérnek falujuk nyelvjárásához. Ezért büntetné őket a szlovák hatóság? No, szép nyelvvédelem ez! Én ennek a törvénynek sem jósolok hosszú időt; biztos vagyok abban: elsősorban nem a magyaroknak lesz vele problémájuk, hanem a szlovákoknak. Elnézést a merészségemért, de szívesen vetnék egy pillantást azoknak a személyeknek az írásbeli fogalmazására – természetesen még mielőtt a famulusuk kijavítaná őket –, akik ennek a törvénynek a létrejötténél bábáskodtak.

Ne felejtsék el, hogy az egyszerű embernek nincsen hivatalból kirendelt és fizetett segítsége, aki a hibáit ingyen kijavítja. (Jakab István)