A mi válaszunk

Az, hogy a német kancellár és a francia elnök egymás kezét fogva vonul Párizsban, ötven, esetleg száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, de ma már természetes. Ám az, hogy mellettük ugyanabban a sorban ott van az izraeli miniszterelnök és a palesztin elnök is, azt mutatja, hogy a szolidaritás és az egységes kiállás mennyire fontos a világ vezető politikusai számára. De míg a szolidaritás kérdése egyszerű és egyértelmű, az egységes kiállás már egyáltalán nem az. Még az EU-n belül sem egységes a rendszer, minden ország maga dönti el, hogy kit enged be, kinek ad letelepedési engedélyt. A bevándorlókhoz, az általuk jelentett esetleges problémákhoz érdekes módon azok az országok állnak hozzá negatívan, amelyekből néhány éve még emigráltak az emberek. Szlovákia tökéletes példája ennek, a harmadik világból érkező bevándorlók közül évente csak néhány tucatnyi kap letelepedési engedélyt. Erre a szlovák belügyminiszter a mai napig rettentően büszke, Robert Kaliňák a múlt héten is azt magyarázta, milyen jó a szlovák rendszer, és a franciaországi eseményeket látva a szlovák kormány nem is kíván változtatni ezen a politikáján. Hiába kritizálták ezért folyamatosan az emberi jogi szervezetek, vagy maga az EU. Magyarország hasonló cipőben jár, a magyar miniszterelnök még szigorúbban és konkrétabban fogalmazott, amikor a hétvégén Párizsban egyszerűen kijelentette, hogy a gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában. Szerinte nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani. Van, aki azt gondolja, hogy ezen politikusoknak van igazuk, akik szerint Európát hermetikusan le kellene zárni, nem szabadna beengedni például az arab bevándorlókat, mert azok képtelenek alkalmazkodni, sőt, a rendszert belülről bomlasztják. Míg Magyarország és Szlovákia könnyen mond ilyen dolgokat, hiszen valóban minimális a bevándorlók aránya, Európa nyugati felében ez már teljesen másképp van. Az ottani kulturális nyitottság nem tegnap kezdődött, a multikulturalizmus nem új jelenség. Ezeknek az országoknak a többsége még a gyarmattartó időkből hozta magával ezt a politikát. Ahogy már fentebb említettem, nem valószínű, hogy a gyász elmúltával egységes terv készülne az európai politikai színtéren a bevándorlókkal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy Szlovákia vagy Magyarország nem elsődleges célállomás a muszlimok számára, a jövőben más csoportok, például az ukránok számára igenis célállomássá válhat. Hogy velük szemben is ilyen elutasítók leszünk-e, esetleg megenyhülünk, még kérdés. Ami nekünk biztonsági kérdésnek tűnhet, az Európa nyugati felében valami teljesen más. Ők európai, felvilágosult, civilizált módon próbálják megoldani a bevándorlás kérdését, annak minden problémájával. Míg ők a múlt heti tragédiából tanulni próbálnak, nálunk a válasz a vezető politikusok részéről egyelőre az általános elutasításban merül ki.