A kisebbik rossz

Úgy érzem, képben vagyok, ismerem mindkét jelölt előéletét, értesültem Hillary Clinton e-mail-botrányáról és Donald Trump állítólagos nőtiprásairól, valahogy mégsem tudom megemészteni azt a tényt, hogy kedden elvileg egy mélységesen buta, populista bunkót is megválaszthatnak az USA elnökének.

Amikor Trump neve először feltűnt a republikánusok listáján, velem együtt sokan csak mosolyogtak. Aztán egyre komolyabbá vált a helyzet, és amikor ő lett a párt hivatalos elnökjelöltje, köpni-nyelni nem tudtam, nem hogy logikusan értelmezni a történteket. Számos Trump-beszédet meghallgattam a neten, egy csomó interjút elolvastam, tévés szereplést megnéztem, mégsem tudtam megfejteni, hogy ez az ember vajon miért, hogyan, kinek-minek a segítségével képes elbűvölni annyi szavazót, hogy komolyan megszorongathatja Hillary Clintont. Remélem, nem csupán azért, mert ő nem politikus, hanem üzletember, aki saját tehetségének köszönhetően boldogult a versenyszférában, önerejéből lett milliárdos.

PORTRÉNK - HILLARY CLINTON: AZ ELSŐ NŐ, AKI AZ USA ELNÖKE LEHET

Ilyenekből sok szaladgál az USA-ban, anélkül, hogy elnökök akarnának lenni.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha annak idején bevezették volna a Trump által javasolt bevándorlási direktívákat, eddigi három feleségéből kettő be sem léphetett volna az Amerikai Egyesült Államok területére.

Bár meglehet, hogy pont ezért szorgalmaz szigorításokat, mert saját bőrén tapasztalta, micsoda káosz keletkezhet abból, ha mindenféle cseh, szlovén, és még ki tudja, honnan érkező fotómodelleket beengednek. De ez sem zavarja Trump választóit, mint ahogy az sem, hogy számos republikánus csúcspolitikus kihátrált már a milliárdos mögül.

A New York Times a héten már azt latolgatta, mi történhet az ország és a világ gazdaságával, ha Trump nyeri a választást. Szerintük a másnaposság olyan lehet (vagy még olyanabb), mint a briteknél a brexit-szavazás után. „Harmadnap” pedig az amerikai GDP 5 százalékába kerülne, ha Trump megvalósítaná gazdaságpolitikai elképzeléseit. A legborúlátóbb forgatókönyv szerint az Egyesült Államok 45, illetve 35 százalékos vámot vetne ki a kínai és a mexikói áruimportra. Ezután Dél-Korea és India termékeinek vámját is megemelné, 20 százalékra. A négy ország válaszlépésként ugyanilyen mértékű vámokat ró ki az USA-ból importált termékekre.

PORTRÉNK - DONALD TRUMP: AZ ÖNTELT, BOTRÁNYHŐS ELNÖKJELÖLT

Az Oxford Economics forgatókönyve szerint Trump 10 ezer milliárd dolláros adócsökkentési ígéretéből a kongresszussal folytatott egyeztetések után ezermilliárd dollárnyi valósulhatna meg. Az évente kitoloncolt illegális bevándorlók száma 1,4 millióra nőne, és ezzel két elnöki periódus alatt megvalósulhatna Trump ígérete, hogy az USA-ban tartózkodó mind a 11,3 millió illegális bevándorlót kitoloncoltatja. Ennek messzeható következményei lennének. Az amerikai gazdaság növekedési üteme lassulna, ami a világgazdasági növekedést is jelentősen gyengítené.

De erről, úgy tűnik, nehéz beszélni az amerikai választókkal. Mint ahogy a „kisebbik rossz” elvét is nehéz elfogadtatni velük. Hillary Clinton sem szent, jelen pillanatban mégis sokkal jobb választásnak tűnik. Nekem. Innét. De persze semmi közöm hozzá, hogy kit választanak elnöknek az Óperenciás-tengeren túl. Vagy mégis?