A fejlesztés állomásai

Talán a depressziót sugárzó pozsonyi vasúti főállomás és környéke a leglátványosabb országos szimbóluma az 1989 utáni tehetetlenségnek és bénultságnak. Nemrég nyitottak benne egy új várótermet, 800 ezer euróért. Arról persze sejtelmünk sem lehet, hogy pontosan mi is kerülhetett rajta pontosan 800 ezerbe, mindenesetre hosszú évek óta ez az egyetlen komoly változás, fejlesztés a főállomáson.
 

Ja, és a peronokon valamiféle építkezés-matatás hirdeti: Itt felvonó épül! Már mióta… Elképesztő, lesz lift a főváros főállomásán! Majd egyszer. Talán még hamarabb, mint ahogy elér Kassára az autópálya. Addig is a kerekesszékesek meg a kismamák tanuljanak meg repülni babakocsistul, vagy maradjanak otthon a fenekükön, mit utazgatnak…

A főállomáson és környékén kívácsiskodó kalandvágyó utasok megtekinthetik, mi születik abból, ha az önkormányzati bénultság állami tehetetlenséggel párosul. Hajdanán a város egy olyan társaságra bízta az egész épületegyüttes átépítését és fejlesztését, amely talán egy telefonbódét sem épített addig. Persze megalomán tervekkel majdnem mindenki elő tud rukkolni, és így is lett: a megaprojekt tervében magának a főállomásnak annyi szerep jutott, akár egy telefonbódénak.

Hogy ez kísértetiesen emlékeztet az új Nivy autóbuszállomásra? Nem véletlenül. Ez a nagybefektetői, városfejlesztési trend, a developer már csak ilyen: első a pláza, az utas, a közlekedés mellékes. A különbség a vasúti főállomás és a Nivy között az, hogy az előbbit el se kezdték, az utóbbit viszont be fogja fejezni a befektető, gondoljon bárki bármit arról, hogyan is zajlik az építkezés, és mit építenek oda. 

A főállomás felújítása meg évekkel ezelőtt kisiklott a „reményteljes” befektető és a város véget nem érő vitái miatt, és azóta is vakvágányon vesztegel. A környéken élők pedig anélkül, hogy megváltoztatták volna a lakhelyüket, „elköltöztek” a tágabb városközponthoz tartozó kellemes környékről egy lepusztuló, elhanyagolt negyedbe, ahol a játszóteret és még a teniszpályát is felveri a gaz. A vasútállomást körülölelő pozsonyi dombokról pedig vidáman mosolyognak le a milliomosok testes villái.

A fővárosnak nincs modern főállomása, metró vagy átgondolt, integrált közlekedésfejlesztés helyett néhány kilométernyi villamossínt kapott. Nem csak itt érvényes, hogy egyszerűen nem tudunk magunknak rendes önkormányzati vezetést választani, a megválasztott vezetőket meg képtelenek vagyunk elszámoltatni.

De ami a legrosszabb, már el is felejtettük, hogyan is néz ki egy normális főállomás, egy normális város, egy normális társadalom. 
A szerző a TASR hírügynökség munkatársa